Mi a legjobb módja annak, hogy a II. világháború utáni zűrzavarban kényelmes otthont és meleg ételt találj magadnak? A válasz egyszerű. Csupán egy újság és némi fantázia szükséges ahhoz, hogy lóvá tedd azokat az embereket, akik már évek óta nem látták a frontokon harcoló szeretteiket. Ha viszont a Bérces családdal találod szemben magad, azt ajánlom, hogy minél hamarabb kerüld el még a környéküket is, mert a végkifejlet nem mindenki számára lehet gyümölcsöző…
Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) a szavak és a kitalált történetek mestere. Ő testesíti meg filmünk főhősét, aki első találkozásra nem tartozik a legszimpatikusabb főszereplők közé. A Pesten élő csaló azzal tengeti mindennapjait, hogy az újságban található apróhirdetések – eltűnt emberek szekciója – között csemegézik és csönget be majdnem minden második házba, hogy elmesélje igaznak tűnő történeteit. Más szavakkal élve apró meséket ad be a hozzátartozóknak, akik ezekben a kitalációkban megtalálják a reménysugár maradék szikráját is.
Viszont ahogy azt a közmondás is tartja: „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ebben az esetben ez így is lett, amikor Balázs egy nyomozót választ ki célszemélynek. A turpisság kiderül és a fiatalember kénytelen vonatra szállva elmenekülni. A száguldó járművön sem lesz szerencséje, mivel okmányok hiányában az orosz katonák kezdik üldözőbe venni őt, így kénytelen kényszerleszállást végrehajtani és a közeli erdőbe futni. A sors pedig nem hiába vitte be a fák és a medvecsapdák közé Hankó urat, hiszen itt fog összetalálkozni a Bérces család kétharmad részével.
„A kívülről keménynek tűnő, de belül annál gyengédebb Judit (Kerekes Vica) és vadászmesterség minden fortélyát elsajátítani vágyó fia, Virgil (Tóth Bercel) fogják útját állni.”
Az elején nem túl barátságos a helyzet a csaló és az anya-fia páros között, de miután egy újabb apró mese fog helyet találni a kis házikóban, megnyugodnak a kedélyek. Természetesen Judit egyből rájön a hazugságra, de a kezdeti gyűlöletből érzelmei szerelemmé válnak át Balázs iránt. A férfi marad és besegít új szerelmének a ház körül, mindeközben tanulgatja a vadászat valamennyi csínját-bínját. Így főhősünk mondhatni az új apa szerepét tölti be Virgil életében, aki megtanul olvasni és egyre jobban kezdi megkedvelni „Balázs bácsit”.
Ha már itt az apa személyéről van szó, még nem említettem mi is a helyzet a Bérces család maradék egyharmadával… A lényeg nyilvánvaló, miszerint a kegyetlen családfő még mindig a háborúban van, ami igazából csak jót tesz az erdőben élő családjának. Ugyanis Bérces úr (Molnár Levente), a vadászmester, folyamatosan terrorizálta feleségét és gyermekét, méghozzá olyan mértékben, hogy Judit a halálát kívánja „férjének”. (A köztük lévő „vonzalom” egyébként nagyon jól megfigyelhető a házban lévő képekről.)
„Ám egy szép napon, valamilyen „szerencsének” köszönhetően hazaérkezik a ház ura, belemegy Balázs játékába és igazolja a mesét, ami egy kissé felbolygatja a helyzetet…”
A történetszál tehát tökéletesen illeszkedik a háborús világba, ami Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró elméjéből származik. Nem újdonság tőlük az ilyen filmek gyártása, hiszen az ő munkáik közé tartoznak például A berni követ, a Félvilág vagy az Örök tél című alkotások is. Fantasztikusan megteremtették a háború utáni káosz világát a szovjet befolyással és a romokban álló Pesttel. Az idő haladtával folyamatosan érzékelhető a feszültség, de nem csak a történet fő szála miatt, hanem a külső tartalom is sokat ad hozzá.
A főszereplők is hozzák a kötelezőt személyes véleményem szerint. Szabó Kimmel Tamás nagyon jól játssza a magát okosnak tartó, de a nehéz helyzetekben értetlen fiatalt. Kerekes Vica egy érző lelkű, de nehéz sorsú anya szerepét kapta kézhez, amit olyan játszi könnyedséggel alakít a mozivásznon, hogy azt csoda nézni. Az ifjú Tóth Bercel is rendkívül szimpatikussá varázsolja Virgil karakterét, míg Molnár Levente vérfagyasztó arckifejezései félelmet tudnak kelteni az ember lelkében. Mellettük érdemes megemlíteni a mellékszereplők gárdáját is a szovjet katonáktól kezdve a nyomozón át egészen a hivatali dolgozókig, akik szintén egész jól hozták a szovjet befolyás álló országban élők helyzetét.
„Természetesen az orosz nyelv sem maradhat ki a közel kétórányi káoszból.”
Ami viszont a negatív oldalát érinti, nem mindenki számára lesz vonzó a noir stílus a lassú jelenetek, a fekete humor vagy épp a történelmi vonatkozás miatt. Néha már túl sok az előzmények ismétlése, vagy az erőszakos jelentek kiemelése, a vér látványa, de azért ez a film nem annyira durva, hogy ez elvegye a nézők kedvét. Számomra például kifejezetten tetszett az, hogy egy kissé máshogy vágták össze a jeleneteket, mindezzel fokozva a feszültséget.
Összességében tehát az Apró mesék egy kiváló gyöngyszem lett, ami méltó módon kerülhet be a magyar filmek történetébe. A hangulat, az alakítások és a felvételek nagyszerű egyveleget alkotnak, ami szerintem képes arra, hogy az alábbi thriller ne csak egyszeri megnézésre lehessen elegendő.
Úgyhogy azt tanácsolom, hogy aki még teheti, váltson jegyet a mozikban és tegye szabaddá magát két órára, mert a történetet, amit kap, nem fogja elfelejteni. Természetesen ne felejtsük el, hogy mindez csak 16 éven felülieknek ajánlott, ami nem is gond, mert egy érett alkotásnak, egy érett közönségre is van szüksége. 🙂
Aki belekukkantana a filmbe, itt találhatja meg az előzetest!
[fb_button]
Szia! Elég jó lett. Nagyon jól el tudod magyarázni a történet lényegét. Szerintem folytasd a kritikákat. ?