Alien: Romulus (2024) – kritika

A Romulus időben az első két Alien film közé ékelődik, és Alvarez ígérete szerint ezekhez a klasszikusokhoz akart visszatérni. A film a már megszokott alaphelyzetet követi: egy elszigetelt űrállomás legénysége küzd a túlélésért egy halálos idegennel szemben. Bár sokakban felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet még új életet lehelni ebbe a jól ismert szituációba, a rendező a régi elemeket sikeresen kombinálta azzal, amit az új technológia és a modern filmes megoldások kínálnak.

A film atmoszférája kétségtelenül lenyűgöző. Alvarez remek érzékkel építi fel a feszültséget, a sötét, hideg fények és a számítógépek retró kinézete szinte azonnal visszarepít minket az első két film világába. A feszültség folyamatosan nő, a film horror-elemei pedig hatásosak, még ha nem is annyira ijesztőek, mint amennyire remélhetnénk. Ennek ellenére a jelenetek sokszor karfaszorongatóan izgalmasak, és a pulzusunkat garantáltan megemelik, ahogy a legénység egyre közelebb kerül a halálos fenyegetéshez​

Karakterek és történetvezetés

A karakterek sajnos nem sok újat hoznak a sorozatba. Bár az űrállomás legénységének tagjai képesek észszerű döntéseket hozni és okosan próbálnak harcolni a túlélésért, a zsánerben megszokott klisék itt is megjelennek. A cselekmény kiszámítható, hiszen az idegenekkel való összecsapások menete jól ismert mindenki számára, aki már látott Alien filmet. A történet egyszerű, és nincsenek benne nagy fordulatok vagy komoly újítások. Az utolsó harmad azonban némileg megváltoztatja ezt a képet, ahol a film egy nagy csavart tartogat, ami valószínűleg megosztja majd a nézőket​.

Bár a Romulus sokban hasonlít a korábbi filmekre, nem próbál meg olyasmit tenni, mint a Prometheus, amely teljesen új irányba vitte az Alien-univerzumot. A film nem kíván filozófiai kérdéseket boncolgatni, mint Ridley Scott előzményfilmje, sokkal inkább a klasszikus Alien hangulatot kívánja visszahozni, ami sok rajongónak üdítő lehet, akik a sorozat régi fényét hiányolták.

Hiányoznak az újítások – mégis működik?

Sok kritika érte a filmet amiatt, hogy túlságosan is biztonsági játékot játszik. Az innovációk hiánya és a történet egyszerűsége miatt egyes nézők úgy érezhetik, hogy ez csak egy újabb fejezet a már ismert forgatókönyv alapján, amelyben egy halálra ítélt legénység próbál túlélni az űr végtelenjében. Alvarez filmje nem próbál meg semmi forradalmit hozni, de nem is ez volt a célja. Inkább egy tisztelgés a klasszikusok előtt, egyfajta hommage, amelyben a rendező megmutatja, hogy érti és szereti az Alien világát​

Végszó: Az Alien franchise jövője

A Romulus nem tökéletes, de kétségkívül szórakoztató. Bár nem hoz forradalmi újításokat a műfajban, a régi elemeket mesterien használja fel, hogy egy feszült és atmoszférikus horrorfilmet alkosson. A rajongóknak, akik szerették az eredeti Alien-filmek hangulatát, ez a film valószínűleg elnyeri majd a tetszését. Akik azonban valami újat várnak a franchise-tól, lehet, hogy csalódni fognak.

Alvarez filmje egyértelműen a sorozat tisztelgése, de talán ez nem is baj. Néha az egyszerű visszatérés az alapokhoz is elegendő lehet ahhoz, hogy egy franchise újból magára találjon. Az Alien: Romulus egy nosztalgikus, ám mégis jól megkomponált darab, amely továbbra is fenntartja a feszültséget és a rettegést, ami az első filmeket olyan ikonikussá tette