Robert Eggers azon kevés rendezők közé tartozik, akik esélyt kaptak arra, hogy megannyi rövidfilm után a nagyközönség előtt is megmutathassák tudásukat. The Witch címen öntötte formába nekünk sötét gondolatait, és ezzel bizonyította is számomra, hogy ott a helye a nagyok között. Már a trailer láttán sokan engedtek a gondolatnak, hogy ez bizony még jó is lehet (ez alól persze én sem voltam kivétel). Ezt bizonyítandó, rögtön a legjobb rendezőnek járó díjjal a hóna alatt ballaghatott haza a Sundance fesztiválról. Sajnálatomra csak hazai földön kapott nagyobb publicitást, kis hazánkban viszont nem ez a legtámogatottabb filmtípus, így nem annyira kapkodtak érte, hogy műsorra tűzzék. Nem baj, mert akit tényleg érdekel, annak ilyen kis apróság nem állhatja útját.
A történet szerint az ezerhatszázas évek első felében járunk, amikor még az erkölcsi normákat és a mindennapi életet erősen meghatározta a vallás, a babonák és a hiedelmek. A boszorkányüldözést még javában gyakorolják, és gyanakvó szemmel néznek bárkire, aki kicsit is furcsán viselkedik. Egy istenfélő család, William (Ralph Ineson) és Katherine (Kate Dickie) öt gyermekükkel együtt a száműzetés sorsára jutnak, így kénytelenek elhagyni a közösséget ahol eddig éltek. Egy erdő szélén lelnek új otthonra, ahol elkezdenek kukoricát termeszteni és élni mindennapjaikat. Mikor már berendezkedtek Samuel a család újszülött tagja megmagyarázhatatlan módon eltűnik, miközben a legidősebb lány Thomasin (Anya Taylor-Joy) játszik vele. William farkasoknak tulajdonítja a dolgot, de a néző számára világos, hogy valami sötét erő felelős a tragédiáért, mi több, már itt az elején megmutatja nekünk, hogy milyen rémséggel is van dolgunk.
Jó példája annak, hogy a gonosz előzetes ismerete is lehet éppoly hatásos, mintha bizonytalanságban tartanák a nézőt a végsőkig. Ennek ellenére a film így is sok mindent hagy meg a képzeletünknek, mert ugyan tudjuk mivel állunk szemben, de az igazi félelmet nem az események részletes bemutatása, hanem a saját tudatalattink kelti életre. Innentől pedig nincs megállás. A családi egység szinte azonnal megbomlik, a termés odaveszik, az állatok megvadulnak, a legtöbb esetben pedig Thomasint találják vétkesnek, mert Ő valahogy mindig a történések közelében volt. Időközben másik testvérének Calebnek (Harvey Scrimshaw) is nyoma vész és mire szegény lány feleszmél, már a saját szülei és testvérei vádolják boszorkánysággal.
Elkezdődik az egymásra mutogatás, mindenki válaszokat keres, de a helyzet csak egyre rosszabb lesz, ahogy az idő halad előre. A film leginkább egy folyamatot mutat be: a kezdetektől a végkifejletig minden, amit közben látunk, egy dolog felé halad. A feszültség már a legelső másodperctől megtölti a levegőt, ami a film végéig egyre csak fokozódik, míg végül eléri a katarzist. A misztikum, a vallási dogmák és a realitás mesteri elegye az alkotás.
Néhány dolgot kiemelnék, mert úgy gondolom érdemes beszélni róluk. Először is gyönyörű a fényképezése, minden jelenete kiváló, ami természetesen az operatőri munkának is egyaránt köszönhető. Mark Korven aki a zenei aláfestésért volt felelős, nagyszerű munkát végzett, tökéletesen adagolta a feszültséget és kreált nyomasztó hangulatot. Végül pedig a színészi alakításokat kell megdicsérnem, mivel zseniális játékok tanúja lehettem. A szülök és a gyerekek is kivétel nélkül megállták a helyüket, de közülük is kiemelkedő volt Anya Taylor-Joy, aki ugyan még fiatal, de ha így folytatja, bizony magasra juthat. Igaz, Harvey Scrimshaw katartikus nagyjelenete is megérne egy misét.
Határozottan állíthatom, hogy magasra tette a lécet a film, így az idei évben, aki szeretné ezt megugrani, annak valami komoly dolgot kell letennie az asztalra. Akiben van még egy kis szemernyi kétely, hogy megnézze, annak elárulom, hogy egyszerű a döntés.
-Szőke Richárd-
[fb_button]
Anouk
Örülök, hogy másnak se szegte kedvét az égetett koreai felirat 😀
1
Az író-rendezőt elhagyta egy nő, esetleg bosszúfilmet forgat, amiért Isten nem hozta össze neki a 13+1-est, vagy szimplán aberráltságát igyekszik legalizálni egy gyors mozi erejéig? Óriási!
És a legnagyobb, hogy az egyetemes értékeket parancsszóra gagyinak, unalmasnak bélyegző birkasereg nem győz tapsolni: Végre valami, ami fenekestől forgat fel, (a trailerben feltüntetett egyik szerencsétlen flótás írását idézem) valami amit érzem, hogy nem kellene néznem!!!! :))))) és nézi! Hogyne nézné… Hiszen esélye sincs elcsípni az egyre halódó hangokat belülről: Nem csak balfékségnek érzed az ilyen alkotásokat, ezek valóban azok, egyfiam!
admin
elolvastam a hozzászólásodat oda-vissza, nem segített 😀
Grandoman
Akkor nem csak én nem értettem, mit akart közölni ez a szerencsétlen flótás 😮
ulti72
A szuper kritika miatt néztem meg a filmet,de ez valami förtelem lett.A rendezőnek nem hiszem,hogy szabadlábon kellene lennie……..Biztos bennem van a hiba,de a-kritikával ellentétben- egyszer sem kúszott fel a bőröm alá az a feszültség.
admin
nem feltétlen benned van a hiba. Ez a zsáner nem mindenkinek jön be (mint ahogy van aki simán elalszik a jumpscare-es horrorokon). Aki viszont szereti, annak egy gyöngyszem.
Balu
Rettenetes se füle se farka történet volt, becsülettel végigszenvedtem :o) 0/10
Dani
Nagyon nagyon nagyon nyomasztó.. érdekes film. Ha nem olyan lelkiállapotban nézed meg biztosan élvezhetetlen, de a végére így is kapsz egy akkora mindfuc*ot amitől sokkot kapsz, legalábbis nálam igy volt!
Egy istentisztelő :P
Ahogy elnézem a hozzászólásokat, eddig inkább beteges, istenfélő személyeknek sikerült megnézni ezt a thrillert vagy ilyen emberek kritizálták itt meg. Még hogy a rendezőnek nem kellene szabadlábon lenni! 😀 Mondjuk én nem olvastam a filmkritikát, mielőtt megnéztem, csak annyit tudtam róla, hogy ‘boszorkányos’ és csendes, misztikus, pont olyan, amilyet én szeretek. Nem az a hangos hatásvadász gagyi, mint amit sokan kedvelnek. Úgy van, ahogy írják, elmegy a végkifejletig. Jó és érdekes film, a szereplők jól játszanak benne. Nem azért készítették, hogy mindenkinek tetsszen. Szerintem azoknak készült, akik szeretik ezt a stílust és a művészfilmek kedvelőinek.