A Kolibri projekt (2018) – kritika

Mostanában irtózatosan ráfüggtem a Billions (nálunk Milliárdok nyomában címmel futó) sorozatra.

Nem csak azért, mert mindig is vonzott a tőzsde és a milliárdok, hanem azért is, mert Giamatti és Lewis párosa bármikor képes odaszögezni a képernyő elé, pláne, ha nem mellesleg láthatom a shortolással szerzett újabb százmilliókat.

Nem csoda hát, hogy kíváncsian vártam mit sikerül kihozni a Kolibri projektből, ami ugyan szintén tőzsde közelbe visz minket, s ezúttal is két zseniális színész játékát élvezhetjük (Jesse Eisenberg és Aleksander Skarsgård), de történetileg egy sokkal nagyobb csavart tartogat, mint egy alapkezelő elnöke és az államügyész csatája. 

Ha tökéletesen érteni akarjuk az alapokat, akkor érdemes egy picit utánaolvasni annak, hogy mit jelent a HTF (high-frequency trading) és hogy a siker milyen apróságokon múlik – de ha ehhez most nincs kedvetek, akkor tőszavakban legyen elég annyi, hogy ez egy automatizált rendszer, ahol rengeteg pénz sorsa múlik azon, hogy milyen sebességgel vagyunk képesek kommunikálni. Villámgyors kapcsolatra és tökéletesen megírt kódsorokra van szükség a sikerhez.

Az unokatesók, Vincent (Eisenberg) és Anton (Skarsgård) éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy e kettő meglegyen és ezt a főnökük, Eva (Salma Hayek) el is várja tőlük.

A két zseni aztán megelégeli a rabszolgamunkát és úgy döntenek, hogy saját sikerük kovácsai lesznek. Ehhez nincs másra szükség – ahogy már beszéltük is – mint tökéletesre csiszolt programokra, (erről Anton gondoskodik) és villámgyors kapcsolatra, ezt pedig Vincent intézi el – nem is akárhogyan. New York és Kansas között egy egyenesen futó optikai kábelt fektet le (vagyis hát fektetne), ami több ezer telken, erdőkön, hegyeken, mocsarakon fut keresztül. A két srácot azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljanak, még ha a vállalkozás nem is tűnik a legegyszerűbbnek.

Az alapötlet tehát elég érdekes, ez azt hiszem elvitathatatlan. Sajnos a megvalósításba már ütköztek hibák. Egyfelől a film meglehetősen sablonos, azaz hogy pontosabb legyek, a jól bevált sablonokra épül: mókuskerék – megunjuk- nagy ötlet – belevágunk – de jönnek a problémák – teljesen magával ragad a hév – nem is a pénz a fontos – stáblista.

Noha ez szőrszálhasogatásnak tűnik, valójában nem az, hisz ha a készítők nem képesek csavarni egyet a jól bevált sémákon, akkor aki látott egy ilyen filmet, az látta az összeset; és most is nagyjából erről van szó.

Persze a gyönyörű vágóképek, Eisenberg és Skarsgård, no meg persze Hayek alakítása elegek ahhoz, hogy azért kellemesen szórakozzunk, ahhoz, hogy a Kolibri projekt emlékezetesen legyen, ahhoz sajnos nem elég.

Pár merész, nem várt csavar, és egy pörgősebb, 15-20 perccel rövidebb játékidő sokat segített volna az összképen, amely így sajnos csak egy közepes.

Viszont ha vonzz a tőzsde, a nagy pénz, az ármány és a csavarok, akkor tényleg adj egy esélyt a Billions-nak. Nem fogod megbánni, garantálom.
[fb_button]