Izgalmas feladványok, különleges, néhol abszurdnak ható helyiségek, csapatmunka, kreativitás és sikerélmény- jó esetben ezeket kínálja egy szabadulós játék. Más helyzettel találták azonban szembe magukat a 2017-es Szabadulószoba főszereplői. Tavaly két azonos címmel futó filmet is bemutattak, de a hazai mozikba mindössze Will Wernick alkotása jutott el. Hollywood-i szupersztárokkal és látványos megoldásokkal ugyan nem szolgálhat az amerikai thriller, de 81 percnyi kikapcsolódással mindenképpen.
Napjaink mozifilmjeivel összehasonlítva meglepően tapasztalhatjuk, hogy az Escape Room még csak meg sem közelíti a szokásos minimum 120 perces hosszúságot. A filmes élményt illetően azonban pont elég ennyi is a Fűrész-sorozatra hajazó, ám korántsem annyira véres moziból.
A témából sokkal többet nem is lehetne kihozni, hiszen már ezerszer filmvászonra kerültek hasonló történetek. Már a film bekategorizálása terén is akad zavar, hiszen thrillerként számon tartott, de az igazán ütős, fotelba szegező pszicho-thrillerekhez tulajdonképpen köze sincs a Menekülőszobának. Helyette kapunk némi érdekfeszítő izgalmat néhol horror elemekkel vegyítve.
A történet főszereplője Tyler és párja, valamint négy barátjuk, akik a férfi harmincadik születésnapját ünneplik.
Tyler barátnője meglepi a csapatot egy szabadulós játékkal, amiről gyorsan kiderül, hogy nem csak az önfeledt mókázásról szól majd. Nézőként ezt már a film első másodperceiben tudhatjuk, hiszen egy, a Fűrész filmekből már jól ismert jelenet típussal indul. A Szabadulószoba első felében sikerül eljutni a közös vacsoráról a játék helyszínére, s mindeközben megtudhatunk ezt-azt főhőseink viszonyrendszeréről. A kezdetben hagyományos, szabadulós szobákra hasonlító feladatok és megoldásaik után világossá válik, hogy már nem csak egy éjszakai buliról van szó, hanem az élet a tét. A játékosok meglepően tapasztalják, hogy az ajándék kiötlője, Natasha, nincs velük, hanem ketrecben sínylődik, méghozzá meztelen. Sajnos tény azonban, hogy még Annabelle Stephenson csupasz teste sem menti meg a filmet attól, hogy ne fulladjon a már oly sokszor látott klisékbe.
Amint a csapat tagjai –eleinte egymástól elszeparáltan- bekerülnek a játékba, talán még el is játszik a néző a gondolattal, hogy milyen érzés lehet kizárólag a saját kreativitásra és észre hagyatkozva kijutni onnan. Ezen a ponton még él az illúzió, hogy a sablonos horror helyett valamiféle izgalmas film vár a nézőre. Helyette azonban jól kiszámítható halálnemek és előre látható „csavarok” tarkítják a korántsem filmklasszikusnak mondható történetet. Ha azt várnád, hogy majd a karakterek és a színészi játék megmenti a mozit, akkor jó eséllyel csalódni fogsz.
S hogy mégis miért ülünk be sokadszorra is egy hasonló filmre? A bűn és bűnhődés problematikája, ha nagyon árnyaltan is, de megjelenik a Szabadulószobában. Magas röptű eszmei mondanivalót azonban ne várjunk tőle. Szórakoztató jellege talán éppen ebben rejlik, hogy elnagyoltak a karakterek, a történet nem serkent gondolkodásra, sőt, még azt is állíthatjuk, hogy néhol még szorítasz is kicsit az egyébként cseppet sem szimpatikus szereplőknek. Közülük egyébként senki nem kerül közel a néző szívéhez, s éppen ezért nem is érezzük veszteségnek, ahogyan a kis csapat lassan, de biztosan fogyatkozik.
Bár kétségtelen, hogy az Escape Room nem az elmúlt évek legjobb horror-thrillere, de a maga 81 percére kisebb-nagyobb megszakításokkal leköti a figyelmet.
Előkerül benne néhány alapvető emberi félelem, így például a klausztrofóbiával küzdők számára biztosan okoz majd néhány izgalmas percet. A hazánkban 2017 novemberében bemutatott film első randizó mozinak nem javasolt, egy felejthető, igazi horrornak biztosan nem mondható történetnek annál inkább. A mozi kezdetekor ugyan még hinni, hogy valami tanulságos, és a szereplők életét örökre megváltoztató kalandban lesz részük, de idővel kiderül, nem maradnak elég ideig életben ahhoz, hogy rájöjjenek, miért kapták mindezt a sorstól. S őszintén szólva, nézőként sem derül ki minden esetben, hogy miért a rájuk mért büntetés. Ha a kategóriában igazán jót szeretnél látni, akkor inkább kapj elő egy régi, 1997-es filmet Michael Douglas főszereplésével, ugyanis a Játsz/ma messze meghaladja a Szabadulószoba színvonalát, és valóban hozza az ütős végkifejletet.
A szabaduló szobás interaktív programok valójában nem a túlélésről szólnak, sokkal inkább az érdekes, gyakorlatias, gyakran kreativitást is megkövetelő feladatok megoldásáról, a csapatmunkáról és a közösségi élményről. Nem véletlen, hogy hazánkban is egyre többször esik rá a választás élményajándék, a barátokkal töltött szabadidő, vagy például csapatépítő tréningek, céges programok kapcsán.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!