Épp most végeztem a Transformers Egy megtekintésével, és meg kell mondanom, kicsit vegyes érzéseim vannak a végeredményt illetően.
Akik régebb óta követik az oldalt, azok valamennyire már tudják, hogy a Transformers franchise irányába mindig is ambivalens volt a viszonyom: szeretem a monumentális akciókat és a látványos robotharcokat, de néha nehezen viselem a vékonyka sztorit és a túlbonyolított csatajeleneteket. Ugyanakkor ezek működtek, hiszen Bay nem ma kezdte a látványmozikat. De vajon működik ez animációs formában is?
Na, de vágjunk is bele, mit is adott nekünk ez a film!
Az előzmények meséje – Tényleg indokolt volt a Transformers Egy elkészülte?
A Transformers Egy egy előzményfilm, ami kicsit új színt visz a már megszokott univerzumba. Ha unod már a sablonos „földi harcokat” és az állandó emberi mellékszereplőket, akkor talán ez az animációs megközelítés is bejön majd. A történet a Cybertron bolygón játszódik, még az előtt, hogy az Autobotok és a Decepticonok a Földre érkeztek volna. A sztori középpontjában Optimus Prime és Megatron kapcsolata áll, amit itt egy baráti, de konfliktusokkal teli viszonyként mutatnak be. Nem árulok zsákbamacskát: ez az aspektus az egyik legnagyobb pozitívuma a filmnek.
Szeretem, amikor egy film próbál karakterfejlődést és érzelmi mélységet vinni a történetébe, és itt ezt meg is kapjuk. Megatron és Optimus közös múltja, valamint a közöttük lévő ideológiai különbségek adják a cselekmény motorját. Szóval, ha érdekel, mi vezetett a két híres vezető szembenállásához, akkor ez a film neked való.
Az animáció szempontjából a film nem vall szégyent.
Modern, dinamikus megoldásokat alkalmaz, ami jól áll a sci-fi és akció zsánernek. A Cybertron képei lenyűgözőek, a robotharcok szépen koreografáltak, és szerencsére nem váltak túlzsúfolttá. Azonban voltak pillanatok, amikor az effektek annyira intenzívek voltak, hogy némi vizuális kimerültséget okoztak – ez a Transformers filmek egyik örök átka.
Ha szereted a szinkronhangokra épített karakterformálást, akkor ez a film szintén kellemes meglepetést okozhat. A szereplők hangját jól választották meg, és a szinkronszínészek játékán érződik, hogy élvezték a munkát. Optimus Prime megszokott, mély tónusú hangja például szinte szimbolikus eleme lett a filmeknek, és ez itt is hozza a megszokott minőséget. Megatron személyiségének ábrázolása és a hangja különösen erős lett, ami megalapozta a közte és Optimus közötti feszültséget.
Mi nem tetszett?
A történet néha hajlamos volt túl hosszan időzni az önismétlő jeleneteken, ahol a dialógusok nem vittek előre semmit. Bár az érzelmi mélység és a konfliktus építése szép próbálkozás, olykor úgy éreztem, hogy túlhúzzák a dolgot, és ezzel elveszik az akciótempó lendületét. Ez egy kicsit ellentmondásos, mert pont az érzelmi töltetet próbálták jobban kidomborítani, ami más Transformers filmekből sokszor hiányzott – de itt néha a kevesebb több lett volna.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!