Testképzavar, önbecsülés, és egy adag nyomasztó testhorror – Coralie Fargeat legújabb alkotása, A szer (The Substance), mindent bevet, hogy megkapaszkodjon az elménkben. De vajon megéri az utazás a sötétebbik énünk felé?
a kritika alapvetően spoilermentes
Coralie Fargeat neve talán ismerősen csenghet azoknak, akik látták a 2017-es Revenge-t, ahol már megmutatta, hogy remekül ért az emberi test ábrázolásához, nem is beszélve azokról a mélyebb pszichológiai kérdésekről, amelyeket vizuálisan tud megfogalmazni. Legújabb filmje, A szer, egy sci-fi alapú testhorror, amely többek között a szépségideálokkal, a testünk feletti uralom elvesztésével és a generációváltás kíméletlen valóságával foglalkozik.
A történet középpontjában Elisabeth Sparkle (Demi Moore) áll, egy öregedő hollywoodi színésznő, aki már túl van karrierje csúcsán. Bár továbbra is ő adja el az ország egyik legnépszerűbb aerobik műsorát, producere (Dennis Quaid) úgy dönt, ideje lecserélni egy fiatalabb változatra. Elisabeth önbecsülése teljesen összetörik, és egy feketepiacon vásárolt „szer” segítségével képes fiatalabb, vonzóbb önmagát létrehozni, akit Margaret Qualley játszik. Azonban, mint minden szernek, ennek is vannak szabályai – és súlyos következményei, amikor ezek a szabályok megszegésre kerülnek.
Test és lélek – a testhorror mélységei
A szer vizuális stílusa merész és nyers. Fargeat rendező nem habozik explicit módon bemutatni a tűszúrásokat, varratokat, és az emberi test torz és groteszk átváltozásait. A film nem finomkodik, és a testhorror kedvelői egyértelműen élvezni fogják a brutális képi világot, de ez sokak számára már túl sok lehet. Fargeat azonban nem pusztán sokkolni akar, a rendező célja egy mélyebb üzenet közvetítése a társadalmi nyomásról, amelyet a testünkkel és önértékelésünkkel kapcsolatban érzünk. Ez a testképzavar, az önelfogadás és a korosodás elleni küzdelem mindenkit érint, nemtől és kortól függetlenül.
Az A szer ebben a tekintetben kiválóan rezonál a mai világ problémáival. A film szatirikus módon mutatja be azt a szépségipari kultuszt, amely mindenkire nyomást helyez, hogy megfeleljen a társadalom által diktált ideáloknak. Elisabeth Sparkle története pontosan ezt a nyomást jeleníti meg, ahogy a nő a feketepiacon próbálja megmenteni fiatalságát és karrierjét, de a végén ő maga válik áldozatává ennek a torz törekvésnek.
Mit ér a jó történet, kiváló alakítások nélkül
Demi Moore játéka kiemelkedő, talán karrierjének egyik legjobb alakítása. A színésznő egyszerre testesíti meg Elisabeth küzdelmét a kiöregedés és a fiatalságért folytatott harcban, mindeközben Moore remekül hozza a karakter érzelmi mélységeit is. Margaret Qualley fiatalabb, tökéletesített változata Elisabeth-nek, és az általa megformált karakter annyira mohóvá válik, hogy veszélybe sodorja mindkettőjük életét.
Qualley játékában ott van az a furcsa, szinte ijesztő energia, amely tökéletesen illik a film sötét hangulatához.
Dennis Quaid Harveyként, a gátlástalan producerként szintén remekel, és az alkotók ügyesen játszanak a karakter neve körüli áthallásokkal is. Quaid karaktere ugyanis szinte kétségtelenül a filmipar hírhedt figuráit idézi fel, akik ugyancsak női színésznők fiatalságán élősködtek.
Egyértelmű üzenet
A film feminista üzenete nem kerülhető el, hiszen a középpontban egy nő áll, aki a társadalmi elvárások miatt próbálja visszaszerezni fiatalságát és szépségét. Ugyanakkor A szer nem feltétlenül mutat be újat a testképzavar vagy a nők elleni társadalmi nyomás terén, mégis képes mélyen megragadni ezeket a témákat.
A film vizuális stílusa egyszerre lenyűgöző és nyomasztó.
Élénk színek, groteszk átalakulások és sötét humor járják át a képeket. A film szinte folyamatosan egyensúlyoz a szatíra és a horror között, ahogy Elisabeth teste és élete fokozatosan szétesik. Ilyen szempontból a film hasonlít a francia Titán-hoz vagy akár a Black Mirror egy epizódjához is. Bár A szer letisztultabb és lényegre törőbb ezeknél, az üzenete és vizuális megvalósítása mélyen elgondolkodtató marad.
Összegzés
A szer nem való mindenkinek. A brutális képi világ, a testhorror explicit megjelenítése és a pszichológiai mélységek olyan filmélményt nyújtanak, amelyre hosszú ideig emlékezni fogsz – de nem feltétlenül akarsz újra belevágni. Coralie Fargeat ismét bebizonyította, hogy képes olyan filmeket alkotni, amelyek nemcsak vizuálisan lenyűgöznek, de komoly társadalmi kérdéseket is felvetnek. A film mély, komplex, és olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit érintenek: Ki irányítja a testünket? Ki határozza meg, hogy kik vagyunk, és mennyit érünk?
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!