Az amerikai rabszolgatartás az emberiség egyik legsötétebb időszaka volt.
Azonban még egy ilyen szörnyű időszaknak is megvoltak a maguk hősei. Az egyik leghíresebb pedig éppenséggel egy afroamerikai nő volt, név szerint Harriet Tubman.
Harriet valamikor 1822 környékén született, s nem ezen a néven látta meg a napvilágot. Araminta Ross-ként szólították, ezt a nevet kapta ugyanis a gazdájától, akinél pokoli gyermekkora telt.
Folyamatos és kíméletlen erőszaknak volt kitéve, aminek következtében súlyosan megsérült: fejsérülésének következményei egészen élete végéig elkísérték.
27 éves koráig sínylődött, mígnem a gazdája meghalt, s az özvegy anyagi megfontolásból úgy döntött, hogy túlad rajta. Harriet azonban rettegett attól, hogy esetleg még egy ennél is rosszabb helyre kerül, így megkockáztatta a szökést – és a lebukás esetén a biztos halált -, szerencsére sikerrel járt és hosszú, viszontagságos úton északra szökött.
Ott azonban nem találta meg a lelki békéjét, és életét kockáztatva számtalanszor visszament délre, hogy felszabadítsa a rabszolgákat – és családtagjait -, ezen utak alatt pedig több, mint 300 embert mentett meg.
Később kivette a részét a polgárháborúban is, kémkedett, majd ő lett az első nő, aki fegyveres támadást vezetett a háborúban – és ráadásul sikerrel, felszabadítva 750 rabszolgát -.
Életében nem ismerték el – hivatalosan -, halála után azonban nagy megbecsülésre tett szert. Az ő történetét dolgozza fel Kasi Lemmons filmje, több-kevesebb sikerrel.
Illetve ez nézőpont kérdése, mert maga a film röviden jellemezve egyszerűen csak jó.
Mégpedig azért merem ezt leírni, mert egy nagyon fontos ember nagyon fontos tetteiről beszél, egy olyan időszakból, amiről nem szabad megfeledkezni. Emlékezni kell, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő.
Ennek tükrében pedig megbocsátható a történelmi hiteltelenség, illetve az, hogy az amúgy valóban szuperhős tetteket végrehajtó asszonyt a kelleténél és a valóságnál jobban felnagyították – teljesen feleslegesen teszem hozzá -.
(akit ez zavar, annak ajánlom, hogy a film helyett inkább ennek a sorozatnak adjon egy esélyt)
Mindent összevetve azonban én melegen ajánlom a megtekintését, hisz a túlzások és az apróbb ferdítések ellenére is egy nem mindennapi ember, egy hős portréja elevenedik meg a vásznon, és panaszunk sem a látványra, sem a díszletekre, sem a színészi alakításokra nem lesz.
Szerencsére ez már egy rég letűnt kor, ami remélhetőleg sosem tér vissza, ugyanakkor családok ezrei köszönhetik fennmaradásukat ennek a nem mindennapi asszonynak, akinek tisztelettel kell adóznunk.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!