Az újhullámos francia vígjátékokat lehet szeretni, és persze lehet…. nagyon nem szeretni.
Én az előbbi csoportba tartozom, igaz a rajongásom sokkal régebbre vezethető vissza.
Gyermekkorom állandói szereplői voltak a Jean Reno, Gérard Depardieu, Pierre Richard, Funes fémjelezte alkotások, és bár nem túl igazságos a nyolcvanas-kilencvenes évek komédiáit összehasonlítani az ezredfordulót követőekkel, tény, hogy minden időszaknak megvoltak a nagy nevettetői.
Amikor az Egy nagyon rossz barát végére értem, akkor meg is rohantak az emlékek, amik egyrészt örömmel töltöttek el, másrészt azért egy picit el is szomorítottak.
Mert hát mit is tagadjuk: ezt a történetet (némileg persze más körítésekkel) már számtalanszor láttuk, és bár jól szórakoztam ezúttal is, a nosztalgia azt mondatja velem, hogy sosem lesznek már olyan zsigerileg tehetséges komédiások, mint a fent felsorolt színészlegendák.
Történetünk főhőse Mika (Ahmed Sylla), aki bizony egy rossz pillanatban eltévelyedik és ezért be kell vonulnia egy kis továbbképzésre egy büntetés végrehajtási intézetbe.
Ott aztán az élet összesodorja egy ízig-vérig “orosz” fenegyerekkel Poutine-nal (igen, a név nem véletlen), aki a sitten ugyan nagyon jó pajtás, de a való életben már vállalhatatlan lenne, mert hát egy kissé….megszállott.
Mika aztán szabadul és teljesen új életet kezd: sikert sikerre halmoz, dől a lé és épp házasodni készül, minden a lehető legcsodálatosabban alakul… mígnem egy napon betoppan Poutine, és a kissé ketyós barát onnantól levakarhatatlan, pedig Mikának nagyon meg kellene szabadulnia tőle, mert így könnyűszerrel romba dőlhet a felépített új élet.
Igazi francia specialitás: a sikeres-talpraesett főhős és a mellette csetlő-botló, kissé gyagyás jóbarát, akitől eleinte persze szabadulna a másik, de végül rájön, hogy egy jóbarátnál nincs értékesebb kincs a világon. (Pierre Richard specialitása volt a balfék karakter, szerintem sokatok fel tud idézni 1-2 remek filmet).
Ezt a receptet pedig azért szeretik annyira, mert különösebben nem kell hozzá más, csak két kiváló karakter (és persze színész), a körítés az tulajdonképp mindegy is, úgyis az adok-kapokon és a pároson van a hangsúly. Ez pedig itt is működik, Sylla, és a Poutine-t alakító Alban Ivanov is remek választás volt, jól működik köztük a kémia, és bár a helyzetkomikumok egy része már nagyon elcsépelt, bőven maradtak olyan pillanatok, amiken őszintén fel lehet nevetni.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!