The Cloverfield Paradox (2018) – kritika

Anno 2008-ban, a semmiből robbant be egy sci-fi, mely J.J. Abrams kezei közül pottyant ki és a Cloverfield címet kapta. Valljuk be, már annak a filmnek a marketingje is megfogott mindenkit: kézi kamerás felvételek, sejtelmes történések, leszakított szabadságszobor fej és menekülés valami vagy valaki elől.

Persze ennyi pedig elég is a publikumnak, hogy rohanjon a moziba, mert meg kell tudniuk mi is ez a film valójában. Már a forgatás is titokban történt, teljesen új színészekkel és zárt helyeken, hogy még véletlenül se tudódjon ki semmi sem. A végeredmény pedig egy baromi jó mozi lett, igazi adrenalin bomba, mely sokszor izgalmas, sokszor már-már horrorisztikus, de valljuk be válaszokat attól a filmtől nem igazán kaptunk.

Illetve azt megtudtuk mik is támadták meg New York városát. Jöttek is a teóriák, a folytatás követelések, míg végül 2016-ban ismét a semmiből előbukkant a 10 Cloverfield Lane trailere, amire a “cloverfield” szócska miatt szinte mindenki azt hitte, végre kapunk előzményt/folytatást, bármit ami magyarázatot adhat. És hát…. maradjunk annyiban, hogy a 10 Cloverfield Lane egy nagyon ütős thrillert lett, jó színészekkel, aminek a végébe próbáltak beleilleszteni egy cloverfield utalást.

Ezek után pedig mindenki kíváncsi lett mikor Abrams bejelentett további cloverfield projekteket a közeljövőre nézve. Amin pedig szinte mindenki meglepődött az a Super Bowl közbeni reklám volt: a Netflixen már a meccsnap elérhető lett a következő film, mely a The Cloverfield Paradox címet kapta. Most már csak az a kérdés, hogy jó lett-e.

Filmünk valamikor a közeljövőben játszódik. A föld energiakészletei gyakorlatilag teljesen elfogytak, a nemzetek egymást okolják, így egy nemzetközi tudóscsapat kreál egy űrbázist melyen egy energia létrehozó részecskegyorsítót helyeznek el, ezzel megakadályozva a teljes káoszt a földön.

Azonban a gép nem hogy nem segít  a Földön, még a hajónkat és teljes legénységét is eltaszítja a világegyetem egy másik pontjára, megrémisztve ezzel a hajón lévőket, akik próbálnak visszajutni a Föld közelébe, valamint főszereplőnket, Hamiltont, aki így nem tud kapcsolatba lépni a földön lévő férjével. Ám mint a legénységnek, mint Hamilton férjének nem várt dolgokkal kell szembenézniük. Innentől igazából eléggé spoiler gyanús lenne a történet, mely meg kell hagyni, hogy nagyon jól és dinamikusan indul.

Szinte már a film elején megtörténik ez az ominózus pillanat és azt hinné az ember, hogy innentől kezdve csak kapkodhatunk a levegőért. A Cloverfield Paradox sajnos azonban nem jó film, de nem is bűn rossz, egyszerűen csak korrekt.

A film jól adagolja a feszültséget és körülbelül a közepéig meg sem áll, de sajnos rengeteg olyan jelenet van mikor egy karakter ökörködése, vagy idióta reakciója tönkreteszi a komolyságot. És ha már karakterek: a hajón lévő karakterek közül igazából csak a főszereplőnknek vannak motivációi, karakterfejlődései, a többiek csak töltelék legénységnek vannak a fedélzeten. Nem, nem a színészekkel van baj. Egyszerűen csak kapkod a film.

Hiába lenne valami drámai pillanat, gyorsan meg is oldódik és jön a következő, ezzel pedig rengetegszer súlytalanná teszik a cselekményt, amelyben pedig rengeteg potenciál van.

A földi jelenetek egy részét sem értettem. Nem adtak elég időt sokszor, hogy értsem mi is folyik ott, persze gondolom ezt is a sejtelmesség miatt tették, de én azért néztem volna többet is belőlük.

A film sok mindent akar megmagyarázni, de azt igazából úgy sikerül, hogy se a filmben lévő tudósok, sem pedig a  tv előtt ülők sem értik mindig. Vannak nagyon erős jelenetei is egyébként a filmnek, a brutalitást itt sem mellőzték szerencsére és sok kreatív jelenet is van a filmben, mégis úgy érzi az ember, hogy mintha ezt már látta volna valahol. Ha két tavalyi példát kéne hoznom, akkor az Élet és az Űrvihar jutna eszembe. Hajó meghibásodás, legénység tehetetlensége, valakinek mindig van valami ötlete, középpontban pedig a föld, mely nem eshet el semmilyen módon.

A Netflix egyébként marketingből megint jeles volt és azt kell mondjam, hogy maga a film is csinosan néz ki. néha néha kicsit kilóg a CGI lóláb, de a legtöbb helyen teljesen jól megoldották a trükköket, néha néha éreztem egy kis Interstellar hatást is. A zene hol kiváló, hol egyszerűen pocsék és egyáltalán nem illik a jelenetbe, vagy épp a drámai hatás érdekében, egyszerűen eltúlozzák. A fontos kérdés azonban az, hogy e filmnek mennyi köze van valamelyik filmhez is. A jó hír pedig az, hogy az első Cloverfield mondhatni előzménye lett ez a film, ami persze ki is derül, hogy miért.

Végeredményben azt lehet mondani, hogy az eddigi legvérszegényebb Cloverfield film, viszont egyáltalán nem rossz. Meg vannak az erős és gyenge pillanatai, amiket lehetett volna orvosolni, de most sajnos csak ennyire tellett.