A Bizalmas ügy cselekménye első pillantásra klasszikus kémthrillernek tűnik. Evan Shaw (Aaron Eckhart) egy veterán bérgyilkos, aki a CIA-nak hiszi magát dolgozni, megbízásait pedig furcsa módon titkosított újsághirdetéseken keresztül kapja.
a kritika alapvetően spoilermentes
A karakter bemutatása után gyorsan kiderül, hogy Shaw élete távol áll az átlagostól: magányos, megkeseredett férfi, akit felesége elvesztése árnyékol be, és úgy tűnik, hogy egyetlen kapcsolata a külvilággal az, hogy különféle helyszíneken, többnyire repülőtereken felvesz egy-egy páncélszekrényből fegyvereket, hogy aztán hidegvérrel hajtsa végre küldetéseit. Azonban fordulatot hoz a történet, amikor egy bárban találkozik egy fiatal nővel, Kacey-vel (Abigail Breslin), aki azt állítja, hogy Shaw-t manipulálják, és hogy valójában egy idegen érdekcsoport hasznát látja abban, hogy általa gyilkoltat meg embereket.
A film legizgalmasabb részének tűnik, ahogy Shaw és Kacey együttműködve próbálják kideríteni, mi is történik valójában. A cselekmény e pontján Máltára utaznak, ahol szép számmal akadnak izgalmas helyszínek, festői városképek és kulturális elemek, amelyek még egy kicsit színesítik a filmet. A problémák viszont itt is jelentkeznek: Shaw karaktere nem mutat sok fejlődést, a fordulatok kiszámíthatóak, és a dialógusok időnként erőltetetten hatnak.
Papírvékony karakterek
A karakterek közötti dinamika sokat kívánna ahhoz, hogy valóban átélhetővé váljon a film. Eckhart egy meggyötört és összetört bérgyilkost formál meg, de Shaw motivációi és érzelmi állapota nem eléggé árnyalt. Ez a hiányosság azért is probléma, mert a film nagyrészt az ő szemén keresztül próbálja átadni az események feszültségét és drámaiságát. Shaw karaktere önmagában érdekes, ám a gyász és a magány okozta belső vívódások nem jönnek át, a karakter nem kap elég mélységet. Az Eckhart alakította Shaw figurája gyakran egyszerűen eltűnik az akciójelenetek tömegében, a nézőtől távol álló, szinte automata módon végrehajtott feladatok során.
Kacey, akit Abigail Breslin alakít, Shaw karakterének ellentétét próbálja megjeleníteni, bár a szerepe kissé sablonosnak érződik. Fiatal, eltökélt nő, aki rá akar ébreszteni egy idősebb férfit arra, hogy minden, amit valóságnak hitt, nem több illúziónál. A karakterben rejlik potenciál, de a forgatókönyv nem igazán engedi meg, hogy kibontakozzon.
Párbeszédek és forgatókönyv
A film párbeszédei talán az egyik legnagyobb csalódást okozzák. A dialógusok klisékkel terheltek, és nem adnak mélységet vagy hitelességet a karaktereknek. Számos alkalommal találkozunk sablonos mondatokkal, amelyek szinte arra várnak, hogy elmondják őket, de nem illenek a történet ritmusához. Ez különösen zavaró akkor, amikor a karakterek között – elméletileg – fontos vagy érzelmes pillanatok játszódnának le. Ezzel szemben a dialógusok inkább a cselekmény előrehaladását szolgálják, mintsem hogy valódi érzelmi tartalmat közvetítsenek.
Felejthető akció
Roel Reiné rendező több funkciót is magára vállalt, köztük a kamera kezelését és a film zenéjének komponálását is. Ez a döntés viszont visszaütött, mivel a küzdelmi jelenetek koreográfiája, bár látványos lehetne, néha inkább fáradt, színpadias megoldásokra szorítkozik. Az akciók nem igazán érik el azt a hatást, amelyet egy izgalmas bérgyilkosos film esetében elvárhatnánk. Látható, hogy a statiszták szinte várják, hogy a megfelelő pillanatban „meghaljanak”, ami inkább parodisztikusan hat, mintsem feszültséget keltene. A zenei aláfestés, bár megteremthetné az izgalom és a rejtély atmoszféráját, egyhangú és monoton, inkább háttérzörej, mint hatásos kísérőzene.
Varázslatos Málta
A film egyik kiemelkedő eleme a máltai helyszínek használata. Az aranyszínű városkép, a szűk utcák és az ősi építmények festői hátteret adnak a film cselekményéhez. Azonban a rendező nem igazán használja ki Málta egyedi karakterét, inkább dekorációként szolgál, és csak a helyszínek egzotikuma tesz hozzá némi pluszt az egyébként lapos történethez. Ez azért is kár, mert a helyszínek szépsége és történelmi hangulata rengeteget adhatna egy igazi kémthrillerhez.
Összegzés
A Bizalmas ügy egy ambiciózus, de végül középszerűre sikerült thriller, amelyből hiányzik a feszültség, és amely nem használja ki a karakterekben és a helyszínekben rejlő lehetőségeket. Az összképet az esetlen párbeszédek, a lassú tempójú akciójelenetek és a karakterek fejlődésének hiánya gyengítik. Míg Aaron Eckhart és Abigail Breslin próbálnak némi hitelességet vinni a filmbe, a forgatókönyv nem engedi meg számukra, hogy kibontakozzanak.
A film megtekintése után vegyes érzelmekkel álltam fel; bár egy egyszerűbb szórakoztató filmként működhet, a nagyobb mélységet és izgalmakat kereső nézők csalódottak lehetnek.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!