Ava (2020) – villámkritika

Ínséges időket élünk, ilyenkor minden egyes új premierre úgy vetődünk rá, mint gyöngytyúk az orrváladékra.

Pláne, ha a főszereplő egy olyan tehetséges színésznő, mint amilyen Jessica Chastain.

Tate Taylor filmje egy túlságosan is jól ismert és sajnos mára a végletekig kizsigerelt zsánerben próbál új fejezetet nyitni, ám eme próbálkozása sajnos kudarcba fullad.

Ez jó pátoszosra sikerült mondat lett, nyugi, nem így folytatom. A helyzet viszont az, hogy nem hazudtam nektek: az elkallódott lányból profi bérgyilkos téma… nos… a legkevésbé sem nevezhető eredetinek.

Ava (Chastain) pontosan ilyen lány. Valaha eminens tanuló volt, de aztán a rosszalkodás útjára lépett, pia, kábszi, miegymás. Végső megoldásként (nem, nem a halál) bevonul a seregbe, ahol aztán annyira odateszi magát, hogy hipp-hopp egy titkos szervezet legpengébb bérgyilkosnője lesz, aki játszi könnyedséggel intézi el a kijelölt célpontokat.

Egy – a filmtörténelemben soha nem látott – fordulatot követően azonban ő maga lesz a szervezet célpontja és innentől minden tudását össze kell szednie, hogy mentse az irháját és rendbe hozza valahogy az életét.

Már ha meg tudja tartani egyáltalán.

Igen, amennyiben beugrik az Atomszőke, vagy az Anna (és akkor csak az elmúlt 1-2 évet említem), az nem a véletlen műve. Tucatjával készültek ilyen filmek és sajnos a legtöbbjük képtelen volt kiemelkedni a középszerűségből. Az Ava esetében is pontosan ez a helyzet, bár szerencsére azért pozitívumokat is jócskán tudok említeni.

Az első ilyen az a film hossza. Tudom, bagatellnek tűnik, ám nem az: egy alapvetően korrekt akciófilmet kapunk, ráadásul alig több, mint 90 percbe sűrítve, aminek az a hatalmas előnye, hogy a történet íve képtelen igazán ellaposodni, mire megunnánk, hogy újra csak egy sablonos bérgyilkosos cuccot nézünk, addigra vége is van a filmnek.

A másik ami miatt megtekintésre érdemesnek ajánlom a filmet, az a hármas (fő)szereplőgárda. Chastain mellett ugyanis feltűnik John Malkovich és Colin Farrell is és azt kell mondjam, hogy mindhárman kitettek magukért. Mert annak ellenére, hogy pocsékul megírt karakterek bőrébe kellett belebújniuk, még így is üde színfolt minden egyes vásznon töltött percük. Más kérdés, hogy mindannyiójukra jut legalább két olyan karakter, akiktől a falnak lehetne menni (lásd a hugicát például), de akkor is: ez bizony egy nagy pozitívum.

Sajnos az akciójelenetek csak közepesek, ebben erősen közrejátszik a fényképezés is.

Olcsójános módon a jó öreg kamerarángatásos módszerrel oldották meg a legtöbbet, ami iszonyat idegesítő (pláne így 2020-ban), viszont jól el lehet sumákolni vele a hiányosságokat.

Nagyjából ennyi. A történet abszolút felejthető, eredetiség az nemigen jutott, a családi szál pedig idegesítő, ám a szereplők, a pörgés és egyes jelenetek azért simán elviszik a hátukon a filmet és végül egy közepes összhatást hagynak bennünk.

Újranézni szerintem embernek nem lesz kedve, ám egyszeri kikapcsolódásra még éppenséggel alkalmas is. Pláne mostanság, amikor ilyen ritkán van új film.

Azonban ahogy megtekintés előtt, úgy most utólag sem értem, hogy Chastain miért vállalta el ezt a főszerepet. Gondolom pénzért persze, de… akkor is érthetetlen.