Olivier Assayas tollából születtek már emlékezetes alkotások (lásd a zseniális Nyári időszámítást például), azonban a Wasp Network (vagy inkább Fernando Morais könyve) túlságosan rágós falatnak bizonyult.
Ez amúgy egy kissé meglepett, hisz a kilencvenes évek Kubája első pillantásra táptalaja kellene, hogy legyen a szövevényesebbnél szövevényesebb történeteknek. Azaz várjunk csak egy pillanatot, hiszen ez pontosan így is van!
Sőt, talán túlságosan is szövevényes a felállás, és ez nekünk, nézőknek bizony hamar megfekszi a gyomrunkat. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Nem tudom ki mennyire volt penge történelemből (én mondjuk semennyire, úgyhogy nálam csak jobb eséllyel indulhattok), de a kettes alá szintemmel úgy jellemezném a korabeli kubai helyzetet, hogy nem volt túl rózsás. A Castro-rezsim alatt nem volt fenékig tejfel az élet, éhezés, teljes kilátástalanság volt a sorsa sok millió kubai embernek.
Ezidőtájt már javában emigráltak az USA-ba, s így tesz filmünk “főhőse”, Rene Gonzalez (Edgar Ramírez) is, aki történetesen pilóta, így hát nincs különösebben nehéz dolga, amikor egy álmos-éhes reggelen úgy dönt, hogy neki elég volt ebből a szenvedésből és új életet kezd. Gépével tehát az Egyesült Államok felé veszi az irányt, ahol egy sokkal jobb élet vár rá – ám feleségét és lányát hátra hagyja, ami nem egy elegáns lépés, mert hát elhihetitek
az árulók családjára Kubában sem várt aranyélet
Rene-t ez azonban nem nagyon hatja meg, az új élete pedig még annál is jobban alakul, mint ahogy azt előzetesen várta: beépül egy, a Kubából emigráltak által alapított szervezetbe, akik legfőbb célja a Castro-rezsim megdöntése.
Ám a helyzet koránt sem ilyen egyszerű.
A kubai vezetés tervszerűen és folyamatosan kémeket küld Amerikába (akik emigráns-álca mögé bújva szintén beépülnek), majd a konfliktus elharapódzik, mikor két kisgépet kilőnek Havanna felett, a Castro ellenesek pedig a legfőbb bevételi forrást (na jó, a második legfőbbet) veszik célba, a turizmust, méghozzá nem a legfinomabb módszerekkel.
Szóval igen, a helyzet meglehetősen szövevényes, természetesen várnak ránk bőven fordulatok ezen kívül is, arról nem is beszélve, hogy mindeközben az otthon maradt család gyötrelmeit is figyelemmel kísérhetjük.
A film tehát rengeteg szálon (és idősíkban) fut, és ezzel Assayas nem igazán tudott mit kezdeni. Sokkal megfontoltabb, letisztultabb forgatókönyvre lett volna szükség, ehelyett az egész erősen csapongó – nem csoda, ennyi szálat még Guy Ritchie se tudna kézben tartani. Plusz probléma, hogy a szálak egy jó része teljesen felesleges is, így a film közepére a néző egyszerűen belefárad és elunja amit lát.
Hogy emellett nagyon nehéz azonosulni bármely karakterrel, az már csak keserű hab a tortán, ebben a sztoriban ugyanis nincsenek hősök, noha végig az az érzésünk, hogy a készítők valamiért ezt akarják (elég erőszakosan) elhitetni velünk.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!