Steven Knight neve manapság meglehetősen jól cseng a filmes szakmában.
Az ő nevéhez kapcsolódik a Locke, írja a Birmingham bandáját, papírra vetette a Gyilkos ígéreteket… szóval olyannyira jól cseng az ő neve, hogy Matthew McConaughey és Anne Hathaway úgy elvállalták a főszerepet a Vihar előttben, hogy gyaníthatóan a forgatókönyvet sem olvasták el. Más épkézláb magyarázat legalábbis nemigen jut az eszembe.
A cikk első felében röviden spoilermentesen végigszaladok, aztán egy picit spoilerezek majd (de ezt jelezni fogom), a filmről ugyanis egy szinten túl teljesen képtelenség enélkül beszélni.
Adva van főhősünk, Baker Dill (Matthew McConaughey), aki egy szigeten tengeti egyhangú mindennapjait. Napközben a szigetre érkező kalandvágyó nyaralókat viszi hajóján nagyhalra vadászni, éjszakánként pedig a krimóban ücsörögve fújja ki bánatát.
Aztán a unalomnak egy csapásra vége szakad, amikor felbukkan az exfeleség Karen (Anne Hathaway), aki nem véletlen érkezik.
Megbízza Baker-t, hogy tegye el láb alól az új férjét, szabaduljon meg tőle a tengeren, ezért pedig jó sok lóvé üti majd a markát.
Ez persze csak papíron hangzik ennyire egyszerűnek, úgyhogy hőseink hosszasan vívódnak, szenvednek, szuszognak és kínlódnak, de hát eltenni valakit láb alól… ez azért nem Baker stílusa, akárhogy is legyen és akárki is kérje.
Nekünk, nézőknek pedig -ahogy haladunk előre a filmben- egyre több dolog lesz furcsa. Érezzük, hogy valami nem stimmel. Valahogy nem kerek ez az egész.
No idáig lehetett spoilermentesen beszélni a filmről. Ha nem akarod lelőni a poént, akkor legyen elég annyi: alapvetően volt egy jó forgatókönyv ötletük, de a megvalósításba nagyon beletört a bicskájuk. Ettől függetlenül tegyél vele egy próbát, mert amennyire elszállt az egész, még az is lehet, hogy téged megragad valamivel. Akármivel.
Szóval innentől spoileresen.
Az, hogy a Vihar előtt megpróbálja velünk elhitetni, hogy egy ezerszer látott, megfáradt történettel állunk szemben, az sajnos (!) csak ideig-óriág sikerül neki. Két dologban nagyon nagyot hibázik ugyanis Knight. Egyrészt annak aki figyel és agyal, sokkal hamarabb le fog esni a poén, mint ahogy kellene, másrészt ezek után még kapunk egy nagyon giccses lezárást is, ami hazavágja a megmaradt élményt. Ennél egy jóval sötétebb lezárás sokkal jobban állt volna a filmnek.
Szóval nem egy felbukkant az exnejem, vajon segítsek-e eltenni láb alól az erőszakos új férjét krimi ez a film kérem szépen, hanem egy drámába oltott sci-fi. Baker ugyanis régóta halott, amit látunk az egy számítógépes játék, ahol a fia az ő karakterével játszik, így kivetítve az erőszakos pótapa problémáját.
Nem is annyira rossz alapötlet ez, igaz?
Kár, hogy nem sikerült úgy felépíteni ezt, mint egy… nem tudom. Truman Show-t. A szikra, az ötlet az jó, de ehhez nem asszisztál igazán senki. Matthew és Anne rég nem alakított ilyen pocsékul (mármint nem együtt, hanem külön-külön sem), a dialógusok fájdalmasak, s a film ugyan alig több, mint 100 perces, de annyira hosszúra nyújtják a kezdeti (és majd a végén következő) agonizálást, hogy a nézőben leginkább csak karaktereink szenvedő arca fog megmaradni.
No de hát így van ez. Knight lapot húzott huszonegyre és megpróbált valami meghökkentőt alkotni – ez ezúttal sajnos nem jött be. Nem azért, mert rossz volt a terv – a terv az jó volt. Csak attól, hogy van egy elsőosztályú magunk, még nem biztos, hogy abból képesek leszünk egy gyönyörű növényt nevelni. Knight-nak sem sikerült.
Kár érte, mert én őszintén szeretem az egyedi próbálkozásokat. De ez most a neves színészgárda ellenére is eléggé félrement.
[fb_button]
Nem gondolom, hogy erőltetni kellene a “sötétebb” lezárást. A történet kellő átérzése után, ami nem mindenkinek lesz kézenfekvő következmény, a lezárás igazán kellemes.