Nincs mit tenni, bevallom: engem simán megetettek a trailerrel. Első blikkre elhittem, hogy kapok egy jó kis agyalós, egyedül küzdős, űrös fincsi cuccot, ráadásul Mark Strong főszereplésével, akit meglehetősen csípek. Bevettem. Utólag már nagyon bánom, mert az hagyján, hogy csalódott vagyok, de ráadásul rettentően mérges is. Nehezen viselem, amikor ennyire hülyének néznek.
William D. Stanaforth (Strong) egy végletekig elkötelezett tudós, aki az egész életét a tudománynak szánta. Nem riad vissza hát az egyik legnehezebb feladattól sem, ami egy ember, egy kapitány számára lehetséges: egyedül vág neki a majd háromszáz napos útnak, hogy elérjen a Marsra és megkezdje annak kolonizálását. A misszió még így is szinte lehetetlennek tűnik, hát még ha bekövetkezik a krach: a technika csődöt mond körülötte, neki pedig számtalan nehéz kérdést kell meghoznia, és könnyen lehet, hogy csak későn döbben rá, nem biztos, hogy jól gondolkodott.
Őszintén szólva nem tudom mennyire menjek bele a film szapulásába, ezért azoknak, akik már most is unják az egészet, összefoglalom nagyon röviden: ne pazaroljatok el másfél órát az életetekből erre a filmre. Sziasztok, szép napot.
A többieknek, akik még maradtak: szóval nézzük az egyik problémát. Nevezetesen azt, hogy a film legelejét és legvégét leszámítva nagyjából nem történik semmi. Ezt lehet, hogy elsőre költői túlzásnak érzitek, de higgyétek el, nem az. Van néhány álomba ringató monológ, meg némi szenvedés, de érdemi történés, na az egy darab se. Ez már önmagában is kiveri a biztosítékot, de sokkal jobban felidegesítettem magam a kóklerségen.
Nem tudom, hogy milyen tudományos háttérmunkát végeztek a készítők, de gyanítom hogy maximum a Tales from Space-t lapozták át és ezzel le is volt tudva a dolog, mert amennyi blődség, logikátlanság és butaság belesűríthető volt egy ilyen filmbe, azt az alkotók tökéletesen belegyömöszölték. Az egész film olyan, mintha a The Martian-t néznék, csak épp háttérmunka, forgatókönyv, normális színészek, fényképezés, költségvetés, logika, és hozzáértés és normális befejezés nélkül.
Tudom, hogy ez a beszámoló meglehetősen borúsra sikerült, de nézzétek el nekem, mert csak azért történt ez így, mert egy ócska filmről van szó, ami szó szerint elrabolt másfél órát az életemből.
Tanuljatok a hibámból és ne kövessétek el ugyanezt a baklövést. A Végső cél nem érdemli meg azt sem, hogy az időtöket rászánjátok.
[fb_button]
T. Uram! Mindig elámulok azon, hogy az embereknek mennyire fogalmuk sincs arról, hogy a valódi űrutazás márpedig az, amit a filmben látott. Végtelen unalom, monotónia. S végül a legnagyobb macsók is magukba fordulnak, mert kiderül, hogy a Föld – minden problémájával és gondjával együtt – minden emberi sejtben, a szívben, a lélekben, az elmében kitörölhetetlenül beleivódott. Négy dolog kell az emberi test életben tartásához: megfelelő hőmérséklet, levegő és víz, ezeket nem is lehet helyettesíteni, végül táplálék, amit lehet variálni. Ha egy tényező elbukik, bukik minden.Az űrutazások nem a sok agyatlan ember által elképzelt kaland lesz, tele szörnyekkel, harcokkal. Dehogy. Végtelen… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Tisztelt Kritika író!
Nemtudom minek csinálja ezt a munkát, ha azon kivül hogy a saját izléséhez mérten megy az ajnározás. Semmit sem tudunk meg abból, hogy mi is a film és satöbbi. Csak annyit, hogy: Ne nézd meg mert szar…
kösz szépen, de ez igy elég silány munka…