Bevallom őszintén, én hatalmas Pixar rajongó vagyok: minden alkotásukat imádom egytől-egyig, az egyetlen kivétel a The Good Dinosaur, de 17-ből egyszer ők is tévedhetnek. A Dreamworks szorosan ott lohol a nyakukban, s bár egy híján majdnem kétszer annyi mesét köszönhetünk nekik, a mennyiségnek azért megvan az ára.
Igen, ez az ár a minőség. Hol zseniális, amit leraknak az asztalra (kövezzetek meg, de nekem a Rise of the Guardians az egyik kedvencem, akárhányszor meg tudom nézni), hol csak erős középszer. Persze ez utóbbival sincs gond, az erős közepes az jó, a jó pedig jó – nem ragozom tovább. Nos a Trollok egy mintapéldája ennek: jó, de a zseniálistól nagyon messze van és bár hónapokig a könyökömön folyt a Can’t stop the feeling, az tagadhatatlan, hogy a szám miatt lesz a film leginkább emlékezetes.
A Trollok ugyanis egy baromi hosszú, rendkívül cuki reklám – gyerekeknek. Nem, nincs gond, felnőtt fejjel is simán végig lehet nézni, van benne jó pár mókás rész, kikacsintásból – humorból is jutott bele, ha nem is bőven, de épp elég ahhoz, hogy a felnőttek se unják halálra magukat, a probléma akkor jön elő, amikor megpróbálunk egy picit belesni a felszín alá.
Mert a felszín az el van találva. Tényleg. Minden színes, cikicuki, szerethető: hogyne lenne az, amikor a trollok egyetlen dolga és lételeme az, hogy boldogok. (nem, ezek nem olyan trollok. nem, nem is olyan trollok. ezek boldogtrollok) Megy az ének (sok), megy a tánc, és repkednek az ölelések – ebből áll az ő kis életük. Ezt pedig jó látni, noha az biztos, hogy annyira giccses az egész, amennyire ez lehetséges, ez azonban valahogy mégsem zavaró. Ellentmondásos tudom, de majd meglátjátok miről beszélek.
No ebbe a rendkívül idilli világba rondítanak bele a csúnya rossz bergenek, akik nagyon nem boldogok, viszont boldog lehetnek, ha trollokat esznek. (itt megjegyezném, hogy ne várjatok nagy vérengzéseket, ez nem az a film, itt még a gonoszok is cukik). Troll barátaink azonban talpraesettek (hellyel-közzel) és megszöknek, hogy aztán tovább éljenek boldogan, de a bergenek rájuk találnak, s jó pár trollocskát magukkal visznek.
Pipacs hercegnő és a mindig morcos és örök pesszimista Ágas nekiindulnak hát, hogy kiszabadítsák fogságba esett pajtijaikat, a kaland pedig kezdetét veszi, a rendkívül cuki, zenés, bohókás kaland.
A Trollok tehát tényleg egy roppant kedves film, amolyan léleksimogató alkotás (már ha vevők vagyunk rá ilyen tömény kiszerelésben), ahogy mondtam is, a gondok akkor kezdődnek, amikor felnőtt nézőként, felnőtt fejjel nekiállunk agyalni és olyan dolgok után kutatni, mint amilyen például egy összetett karakter, vagy a faéknél kevésbé egyszerű történet, mert ezeket nem fogjuk megtalálni.
Ennek a mesének ugyanis nincs mélysége, nincs magasztos (se kevésbé magasztos, de említésre érdemes) tanulsága, egyetlen ereje az aranyosságában rejlik, erre viszont kőkeményen rá is feküdtek a készítők, úgyhogy ha épp úgy vagyunk hangszerelve és kellő hangulatban talál minket a Trollok, akkor a jó szórakozás garantált. Ennél többet azonban nem nyújt a film és egy olyan stúdiótól, ahonnan egy Shrek vagy egy Kung Fu Panda érkezett, ez egy picit kevés.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!