Vannak igazán nagy hollywoodi sikersztorik: néha egy-egy minimál költségvetésű produkció az eredetiségével, humorával, minőségével képes akkorát robbanni, amit még a készítők sem várnak,a legmerészebb álmaikban sem.
A Tökéletes hang pontosan ilyen volt 2012-ben.
Pedig nem volt valami bonyolult a recept: végy pár bevállalós csajt, fűszerezd meg Rebel Wilson-nal, tégy hozzá (tényleg) jó zenei betéteket és végül, de nem utolsósorban szórd meg némi humorral, az se baj, ha itt-ott meghökkentően alpári.
A Barden Bellák pedig jöttek, láttak és győztek: 17 millió dolláros költségvetésre behúztak 115 milliót, ami gyönyörű teljesítmény, nem csoda, ha a stúdió nem sokat teketóriázott és n berendelte a folytatást. A 2015-ös második epizód pedig folytatta a megkezdett hagyományt, legalábbis ami a bevételeket érinti. Közel 30 millióra ezúttal 287 millió volt a válasz, a dolognak mindössze egyetlen szépséghibája volt.
Mégpedig az, hogy bár a pénz ömlött, a film maga már sokkal kevésbé működött egységként.
Mert ahogy számtalan ilyen esetben (gondoljunk mondjuk a Rossz anyákra, de százával lehetne sorolni a példákat), most is fennállt az a kínos helyzet, hogy csak egy filmre való jó ötlet volt a tarsolyban. Na de a pénz az pénz, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Úgyhogy jöhet a harmadik epizód, hogy trilógiaként búcsúzzanak a Bellák.
Az egyetemi évek már rég elmúltak, a keserű felnőttlét beköszöntött, és hát ahogy az lenni szokott, főhőseink sorsa nem épp úgy alakult, ahogy azt elképzelték. Messze elkerülik őket a siker és a csillogás, életük fénypontja pedig még mindig a régi győzelmek ideje.
Szerencsére egy osztálytalálkozó összehozza a csajokat, ahol aztán akkorát csalódnak (hisz a kutya nem kíváncsi rájuk), hogy elhatározzák: ha törik, ha szakad, visszaállnak a színpadra és megmutatják a világnak, hogy ők még mindig lehengerlőek. Így aztán világraszóló kalandra indulnak, hogy végül egy versenyt megnyerve ők lehessenek DJ Khaled előzenekara.
Sajnos bár elemeiben nagyjából mindent belepakoltak, amitől az első rész annyira emlékezetes lett, itt valahogy egyik kis puzzle sem működik jól. A legfájóbb az, hogy ez igaz a zenei betétekre is, amik korántsem annyira jók, mint ahogy az eddigiekben megszokhattuk, ráadásul erősen az az érzése a nézőnek, hogy azért kerültek be, mert ez mégiscsak a Tökéletes hang, ebben zenéknek lenni KELL.
Ékes bizonyítéka ennek, hogy a film második felétől átmegyünk amolyan vígjátékos-zeneis kémfilmbe, ami nagyon nem áll jól a csajoknak – ostorozhatnám emiatt a produkciót, de muszáj aláírnom, hogy ennyi rókabőrt erről nem lehetett lehúzni. Vagy egy az egyben lemásolják az eddigi epizódokat, vagy újítanak. Újítottak – nem jött be. De legalább megpróbálták.
Összességében a humor azért időnként betalál, a csapat még mindig szerethető (de már korántsem annyira), a Tökéletes hang harmadik része pedig zokszó nélkül végignézhető, de mindent összevetve teljességgel felesleges.
Azt hiszem ezt teljes mértékben érzik a készítők is, úgyhogy azt hiszem ezzel a filmmel tényleg végleg búcsút veszünk a Belláktól. Kár, hogy így, de üröm az örömben, hogy járhattunk volna sokkal rosszabbul is.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!