Egy jó katona elismeri ha belesétál a csapdába és fejet hajt. Nem szitkozódik, nem keres kifogásokat, elfogadja, hogy legyőzték, átejtették. Én jó katona vagyok, én most el kell ismernem, hogy engem bizony száz százalékig megetettek a trailerrel, megvettek kilóra. Az előzetes két perc alapján én ugyanis biztos voltam benne, hogy újra örülhetek és összeraktak egy jó kis parázást: elhagyott óangol kúria, a menekülő lány, egy porcelánbabával, amit igencsak megszállt valami -ki tudja mi-: ismét másfél óra, amikor kínban leszek, hogy mivel is takarjam le legalább az egyik szemem. Rég tévedtem ekkorát.
Hogy mi a baj a The Boy-jal, azt nehéz lenne villámgyorsan kifejtenem, kezdjük azzal, hogy mi miatt csettintettem elismerően. Nos, leginkább semmi miatt, de azért akadtak pozitívumok: az egyik ilyen a fényképezés, e tekintetben igazán nem lehet panaszom, a másik pedig amit dicsérhetek, az Lauren Cohan. Túl azon, hogy meglehetősen dekoratív (bár ez lehet, hogy szubjektív), jól hozta a szerepet, szerencsére nem esett bele a klisés bénacsaj karakterébe. Azt nem mondom, hogy megmentette a filmet, mert nem, de annak kifejezetten örültem, hogy korrektül lenyomta az egészet, főleg, hogy a játékidő tetemes részében csak őt látjuk, ez nem elhanyagolható tényező.
Szóval hogy miért is lettem-lettünk mi megetetve. (egy icipicit spoileres leszek, mert máshogy ez nem megy). Én értem, tényleg értem, hogy kellenek a csavarok a filmekbe, pláne kell egy horrorba, mert ha az összes kártyát kiteregetik, akkor oda a feszültség – gondolják ezt azok a készítők, akik egy béna forgatókönyvből kell, hogy dolgozzanak.
A The Boy legidegesítőbb része pont ez a csavar: annyira béna az egész, hogy ennél még az is ezerszer jobb lett volna, ha tényleg az történik, amit az előzetes suggalt. Nem elég, hogy ezt már nemrégiben egy jó horror ellőtte, így eredetinek véletlenül sem nevezném, ráadásul még pillanatok alatt átfordul tőle az egész cselekmény gagyiba. Nincs rá jobb szó: az utolsó 25-30 perc egyszerűen gagyi.
A másik nagy probléma ezzel szorosan összefügg, s bár már említettem, megérdemel egy külön bekezdést: a forgatókönyv. Nem kezdeném el szétszedni, csupán arra lennék kíváncsi, hogy hány darab A4-es lapot töltött meg összesen. Mert ránézésre ebből az anyagból egy húsz perces rövidfilmet is alig-alig lehetett volna összerakni, nemhogy egy másfél órás egész estés mozit. Az egész foghíjas, kínlódós, nyögvenyelős, lassú: látszik, hogy valamivel el kellett ütni az időt, ha már nincs cselekmény és valahogy ki kell húzni hetven percet, amíg bedobhatják a nagycsavart… de ez így nagyon nem működik, főleg, ha az a csavar tényleg csak ront a helyzeten.
Nehéz azt mondanom, hogy adj neki egy esélyt, mert szerencsére nem állunk rosszul horrorfronton, a tavalyi évről is találni jó párat, ami ennél sokkal jobban sikerült alkotás és 2016 is tartogat pár remek ígéretet. Ez olyan négy/tíz de csak Cohan miatt. Horrornak rettentően kevés, nincs benne feszültség, thrillernek még talán éppen elmegy, de ott is csak a középszer alján tanyázik.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!