Azt még megértem, hogy a Tapló Télapó első része miért nem lett óriási pénzügyi siker. Az emberek fenntartásokkal kezelték az alapötletet, Billy Bob Thornton sem az a kimondott A-listás sztár, aki húzónévként milliókat beránt a moziba, így talán érthető, hogy miért hozott alig több, mint 75 milliót a konyhára -noha a 23 milliós büdzsé mellett ez sem egy szörnyű eredmény-.
Viszont pénz ide, vagy oda, az már 2003-ban (igen, 13 éve) is jól látszott, hogy akik látták azok imádták, sőt, ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre népszerűbb. Kultfilmnek ugyan nem nevezném, az talán egy kicsit erős lenne, de az biztos, hogy megvan a maga rajongótábora, amire lehet építeni. De hogy miért kellett majdnem másfél évtizedet várni arra, hogy folytassák Willie, Marcus, meg a Kölyök történetét, arról fogalmam sincs. Egy biztos: nem volt jó ötlet.
Mármint nem folytatni, hanem ennyit várni. Ugyan visszatér -majdnem- mindenki, sőt, még Kathy Bates is beugrott egy igen emlékezetes mellékszerepre, hőseink bizony rettentően megöregedtek. Az még hagyján, hogy B.B. fejét már nem kellene parókába bújtatni, hogy eljátssza az ősz öregapót, és hát a Kölyök (TörmenMörmen) is vagy háromszor akkora lett (nem csak magasságra), a karaktereiken még inkább látszik az idő vasfoga. Megfáradtak na, és már tényleg, úgy értem tényleg látszik, hogy semmi kedvük az egész balhéhoz, csak hát nincs más választásuk.
Willie élete még mindig nem ér egy fabatkát sem, olyannyira, hogy a gyors kiszállást tervezgeti, amikor felbukkan a rég nem látott -nem túl kedves ismerős-, Marcus.
A kis ember nagy tervekkel érkezik és ráveszi főszereplőnket, hogy szálljon be a buliba: ismét télapó ruhában, ám ezúttal egy jótékonysági szervezet páncélszekrénye a cél.
Hogy kellő számú csavar legyen a történetben, természetesen felbukkan a Kölyök, betoppan a szerelem és ha mindez nem elég, akkor ott van Willie anyja, aki az egész hadművelet értelmi szerzője. A bibi csak annyi, hogy Sunny (Kathy Bates) mindannyiuknál szemetebb és nincs tekintettel olyan apróságokra, mint amilyen a család, vagy a korrektség.
Innentől pedig minden folyik a maga medrében, végigjárjuk -hellyel-közzel- ugyanazt az utat, amit 13 évvel ezelőtt, a különbség mindössze annyi, hogy az első epizódon rengeteget tudtam nevetni (igen, én szeretem az alpári humort), ezen azonban csak elvétve, akkor is Bates-nek köszönhettem a nevetést.
Ezzel pedig el is mondtam mindent, amit tudnotok kell.
Ha imádtátok az első részt, akkor persze nyugodtan essetek neki ennek is, simán ki lehet bírni, de ne számítsatok könnyes pillanatokra, sokra semmiképp. Ha már az első film alatt is azt érezted, hogy te ehhez túlságosan is kifinomult vagy, akkor ezt kerüld el messzire, mert nem a te filmed, ezt garantálom.
Őszintén szólva sajnálom, hogy anno nem addig ütötték a vasat, amíg meleg volt, mert könnyen lehet, hogy egy sokkal jobb folytatást kaptunk volna ennél. Ez így nem több, mint egy felmelegített étel (és nem töltött káposzta), amit felesleges volt egyáltalán elkészíteni.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!