Nem tudom ti hogy vagytok vele, de számomra Mark Ruffalo pontosan olyan karakter, mint Tom Hanks.
Vállalhat szerepet bugyuta filmekben, lehet nagy zöld szuperhős (féle), alakíthat óriásit egy kőkemény drámában, én egyszerűen imádom. Képtelen lennék nem szeretni a hapsit, árad belőle valami… nem is tudom. Jóság.
Na most ennek ellenére is ökölbe szorított kézzel néztem végig a Sötét vizekent, persze erről nem ő tehet, hanem sokkal inkább a világ. Vagy hát az emberek… egy része.
Todd Haynes filmje megtörtént eseményeket dolgoz fel – és ettől csak még inkább idegtépő élmény.
Zseniális film, de megviseli a lelket. Mert ami megtörtént, annak egyszerűen nem szabadott volna megtörténnie.
A Sötét vizeken főszereplője az Egyesült Államok harmadik legnagyobb vegyipari cége (csak a játék kedvéért: 2018-ban több, mint 85 millárd dollár bevétellel), amely a nyolcvanas években a teflongyártás melléktermékeként készakarva szennyezi a környezetet, ezzel embereket és állatokat betegítve (és ölve) meg.
Másik főszereplőnk Rob Bilott (Mark Ruffalo), aki vállalati jogászként a Duponthoz hasonló cégeket védi: rengeteg pénzért, jól kigondolt stratégia alapján. Azt hiszem mind ismerünk egy ilyen sztorit: ezek azok a perek, ahol a kisembernek esélye nincs a vállalattal szemben. Mert a pénz nem akadály, az ember pedig nem több, mint egy statisztikai adat.
Azonban minden megváltozik, amikor Bilott szülővárosából kap híreket a mérgezésről. Nagyanyja kérésének eleget téve átáll, és bár pontosan tudja, hogy milyen hatalmas szörnnyel kell megvívnia egy szinte teljesen esélytelen csatát, beleáll a háborúba és ezzel rekordhosszúságú pereskedés veszi kezdetét. Egy pereskedés, amelynek a végén Bilott nyer és a Dupont fizet… de milyen áron?
Ezt mutatja be nekünk a Sötét vizeken, nyersen, őszintén és kíméletlenül.
Na ne higgyétek, hogy egy száraz és unalmas aktatologató mozi ez, szó sincs róla. Tökéletesen keveredik a dráma és a thriller, nem csak abból kapunk ízelítőt hogy a kisembernek mit kell feláldoznia az igazság érdekében, de abba is bepillanthatunk, hogy egy ekkora cég mennyire másképp működik, mint ahogy azt mi laikusként elsőre gondolnánk. Hogy az emberi áldozat nem több egy rublikánál, az elpusztított állatok csupán statisztikai adatok és a kifizetett 600 milliós büntetés… nem több, mint kalkulált veszteség.
Ehhez a rendkívül keserű, gyomorforgató témához kapunk egy mesteri operatőri munkát (a képernyő sárgaságából szinte árad a savas méreg szaga) és persze egy zseniális Mark Ruffalo-t, akinek magánemberként is szívügye a környezetvédelem, így azt hiszem zsigerből hozta élete alakítását.
Nem a legvidámabb film, sőt, de rendkívül időszerű: ha másért nem is, de azért biztosan, hogy bízzunk abban, hogy minden kornak és minden nagy cégnek megvan a maga Bilott-ja, aki nem hagyja annyiban és ha kell mindent feláldoz az igazság és az igazságosság jegyében.
Nézzétek meg, ez a film maximálisan megérdemli a figyelmet. Mert amikor lepereg a végefőcím, ti is elgondolkoztok azon, hogy a 21. századi kényelem vajon tényleg megéri-e ezeket az áldozatokat.
[fb_button]
Pont erről az ügyről van egy dokumentumsorozat 3-4 résszel. Néhány éve láttam, de elfelejtettem a címét és most hiába keresem. Nem ismeri esetleg valaki?