Milyen nehéz egy anya sorsa? Férfitársaim fejében -velem együtt- nem mindennap fordul meg ez a gondolat, pedig az anyukák, a jó anyukák élete bizony nem fenékig tejfel, még akkor sem, ha folyamatosan képesek mosolyogni.
Így van ezzel Amy is (Kunis), akinek már nincs az a magnézium mennyiség, ami enyhíti a rá nehezedő nyomás okozta feszültséget. Helyt kell álljon a melóban, otthon, feleségként és nem utolsósorban: anyaként. Aztán -mint a való életben és a filmtörténelemben már nem először és feltehetően nem is utoljára- egyszer csak elszakad a cérna, és Amy úgy dönt elég volt a mókuskerékből.
Fogja hát két barinőjét, Carla-t és Kiki-t (Kathryn Hahn és Kristen Bell) és 180 fokos fordulatot vesznek: úgy döntenek, hogy felhagynak az eddigi életükkel és ők bizony attól a pillanattól kezdve rossz anyák lesznek, ezzel pedig megindul az őrület, ami megpróbál görbe tükröt tartani a társadalom elé, amely egyre inkább tarthatatlan elvárásokat támaszt az anyák, feleségek, nők elé.
Megmondom őszintén, hogy Jon Lucas és Scott Moore meg tudott lepni. Ők hozták össze ugye a Másnaposokat, a Testcserét, Bankcsapdát, szóval nagyjából behatárolható volt, hogy mire számíthatok, valahogy mégis az volt az érzésem, hogy ezzel most mellényúltak és átmennek bugyutába – tévedtem.
Az egyetlen panaszom, ami miatt szót kell emelnem, az az, hogy túlságosan is érződött, hogy itt most egy női Másnaposokat próbáltak meg összehozni. Ugyanazok a filmes eszközök és forgatókönyvbeli húzások köszöntek vissza, amelyeket Phil, Stu és Alan kalandjai során már megtapasztalhattunk, s a féktelenség is nagyjából ugyanazt jelenti most is – a különbség annyi, hogy ezúttal csajokkal.
De ezzel együtt is: remek szórakozást nyújt a film, némi (tényleg csak nagyon némi) mondanivalóval, ami finoman megbújik a háttérben, egy pillanatra sem zavarva bele a nevetésünkbe. Apropó nevetés: bár a poénoknak nincs híján a film, a legtöbb mókát mégis annak köszönhetjük, hogy a főszereplő hármas közt (no és Applegate is ide vehető) nagyon működik a kémia (köszönjük meg a castingosoknak).
Egy szó, mint száz: ahogy a Mike és Dave esküvőhöz csajt keres, úgy ez is a nyár egyik kellemes vígjáték meglepetése. Ugyan nem fogjuk annyit emlegetni és annyiszor újranézni, mint a Másnaposokat, de kétségtelen, hogy egy nagyon jól sikerült komédia lett. (7/10)
[fb_button]
Ez a film vaskos 2 vaskos hazugságra épít. Azt a jelentős társadalmi problémát, hogy a férfiak nagy része nem teljesíti a szülőség ráeső 50 %-át, úgy oldja meg, hogy nők közötti problémává transzformálja, nő-nő ellentétnek tételezi, míg a valódi okot (a háztartási és gyermeknevelési feladatok egyenlőtlen megosztása) egy terápiás mondattá van pazarolva. A nők önmagukat kérdőjelezik meg,, nem a férfiak alkalmatlanságát és tanult tehetetlenségét.