A Project Gutenberg kapcsán az jutott eszembe, hogy nagyon nincs könnyű dolgom ha véleményezni akarom. Villámkritika.
Mert egy dolog biztos, és ezt már gyorsan itt az elején leírom, hogy elsőként ez ivódjon be: a Project Gutenberg egy jól összerakott cucc, pazar szereplőgárdával, szóval aki vágyna egy ázsiai heist-movie-ra és nem túl nagy filmfogyasztó, az bátran adjon neki egy esélyt.
Ennyit elöljáróban és akkor most nézzük, hogy miért is nincs annyira egyszerű dolgom.
Szóval az a helyzet, hogy a hasonszőrű heist moviek kora leáldozott. Voltak frappáns és kiemelkedő darabok, de ez egy olyan műfaj, amiben egy időre most elmeséltek mindent, amit el lehetett és nem nagyon tudnak újat lerakni az asztalra.
Mentségére szóljon Felix Chong író-rendezőnek, hogy ő meg sem próbálta ezt, inkább fogott egy nagyon jól bevált receptet és azt ültette át Ázsiába.
Az alapsztori a következő: adott egy pénzhamisítással vádolt bűnöző, akit elkapnak, és a kihallgatás során ki akarják szedni belőle, hogy ki a banda feje, ki az “agy”, akit csak Painter néven ismer az alvilág.
Aztán a vallatás során egy olyan sztori kerekedik ki a gyanúsított szájából, hogy attól nem csak a rendőrök, de a mi fülünk is kettéáll.
A Project Gutenberg története – és ezt túlzás nélkül merem állítani -: rendkívül csavaros és okos, oda kell figyelni, hogy elkapjuk a részleteket. Szerencsére emellett sikerült megnyerni három olyan ázsiai színészt (Chow Yun-fat, Aaron Kwok, és Catherine Chau), akik külön-külön is képesek elvinni egy filmet a hátukon, hát még trióban és valóban ők a film legerősebb pontjai.
A forgatókönyv ugyan kellően rétegelt és folyamatosan adagolja a fejtörőket, talán egy kicsit túl nagy hangsúlyt fektet a sekélyes erkölcsi elmélkedésekre, ám amikor akcióról van szó, akkor belendül és nem egyszer remek koreográfiával örvendeztet meg minket, nézőket. A játékidő talán egy picit túl lett tolva, noha papíron a nagyjából 130 perc nem tűnik soknak, jóval feszesebb lett volna a végeredmény, ha 15-20 perccel rövidebbre vágják az egészet. Így sem fogunk azonban unatkozni, annyira nem ül le a film egyszer sem, hogy kizökkenjünk a történetből.
Oké, de akkor végül is miért van nekem nehéz dolgom? Hát ez egy jó kis mozi, nem?
De. És akkor itt most spoilerezek egyet, akit ez zavar, az ugorjon a kiemelt rész alá.
Szóval (spoiler!) az van, hogy ha láttad a méltán híres Közönséges bűnözőket, akkor láttad ezt a filmet is. Ez annak, aki hozzám hasonlóan így van, igencsak méretes probléma. Annak, akinek meg nem volt szerencséje Bryan Singer 1995-ös kultmozijához, annak azt ajánlanám, hogy baromi gyorsan pótolja. Mármint a Közönséges bűnözőkkel, ne ezzel. Szóval értitek… hát ezért van nehéz dolgom.
Na de hát ha egyszer ez van, akkor ez van. Összességében jó kis mozi ez, ami bőven megéri a ráfordított időt, már csak a szövevényes sztori és a színészgárda miatt is.
Hogy egy kvázi remake, ráadásul egy eszméletlen jó filmé, az már egy más kérdés. Ettől függetlenül egy remek kis heist mozi ez.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!