2014-ben –a Démonok között sikerét meglovagolva– sokadik misztikus horrorként debütált az Ouija. Az ördögi tábla szakmailag ugyan nem sok vizet zavart, a kasszáknál viszont behozta az árát. Három évvel később itt van a kötelező folytatás.
A második részben a bűvös tábla ismét felborzolja az idegeket. 1967-ben járunk,egy médium anya két gyermekével éli magányos életét férje halála után. A pénzt szellemidézéssel teremti elő. Az emberek sorra keresik fel, híradást remélve elhunyt hozzátartozóiktól, így az üzlet szépen pörög.
Azt viszont nem tudja senki, hogy az egész csupán ámítás. Az anya nem médium, hanem közönséges csaló. Lányaival közösen alkotja meg az idézés csodáját. Egy napon aztán új eszközt vesznek be a munkába, a rejtélyes táblát. Hamarosan azonban veszélyes lélek szállja meg kisebbik gyermekét, és a család tehetetlenül szembesül a lányba férkőzött rémséggel. Innen már ismerős lesz a dolog.
Azt is mondhatnám, az alkotók megnézték párszor az Ördögűzőt és annak különféle verzióit, majd fogták az egészet és kissé olcsóbban újra piacra dobták. Nagyjából ennyi az Ouija 2 lényege.
Találkozunk itt a Poltergesittól egészen a fentebb említett klasszikusig megannyi ismerős jelenettel. Van kétkedő pap –az E.T. néhai Elliott-ja, Henry Thomas–, pár gyengécske trükk, és a klasszikus nyomvonal követésének köszönhetően a film hangulata is horrornak megfelelő. Szépen, lassan folyik a medrében a folyó, majd hagyják azt hirtelen kitörni.
Hát nem a legősibb trükk mutat még mindig a legjobban? A “falmászás Regan módra” ma is hatásos effekt, és így biztonságban lepereghet az a 100 perc, ami az aktuális szereposztásnak jutott. Mert ugyebár szép sorban kell eltávozni egy magára valamelyest is adó horrorban.
Az Ouija 2 végén senkit nem fog meglepetés érni. Ezek a filmek úgysem erre születnek, de nagy adag popcornnal, barátok társaságában kellemes esti borzongássá válhat, ha engedünk a csábításnak.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!