Mehetünk tovább? Akkor jöjjön elsőre valami igazán ínycsiklandozó cucc.
Nic Cage visszatért: Color Out of Space (2019) – engedj az őrületnek
H.P. Lovecraft a horrorírók alfája és omegája, ehhez semmi kétség sem fér. Viszont valahogy nem jellemző, hogy megfilmesítenék a műveit, persze nem véletlenül. Azt a fajta felfoghatatlan őrületet – és atmoszférát – amit ő a regényeiben megteremt, nagyon nem egyszerű vizualizálni és amikor mégis megpróbálják, akkor általában bukás a vége.
Nem azt mondom, hogy a Color Out of Space a tökéletes cáfolata ezen állításomnak, viszont azt le merem írni, hogy ezt a filmet látnod kell – főleg, ha nyitott vagy a szokatlan élményekre -.
S nem csak azért, mert Nicholas Cage visszatért egy film erejéig, hanem azért is, mert egész jól sikerült elkapni a Lovecraft-i őrületet, a látvány pedig egyenesen parádés.
Hogy ez a film most felkerült az ajánlásaim közé, abban elvitathatatlan szerepe van Richard Stanley rendezőnek, akinek az életpályája jó pár katasztrófát túlélt és egyedi, semmivel és senkivel sem összetéveszthető stílusa végre újra testet öltött. Az öreg közel 30 év után rendezett újra és higgyétek el, rá érdemes odafigyelni annak, aki nem csak a mainstreamet szereti.
Nem ragozom, csak simán higgy nekem ezúttal: ha valami spécire vágysz, akkor a Color Out of Space az simán a te filmed.
Bodzsár Márk filmek – Isteni műszak (2013) és Drakulics elvtárs (2019)
Noha a Drakulics elvtársról írtam hosszabban is, azt hiszem Bodzsár Márk filmjeit együtt érdemes ajánlanom. Tudom, tudom, magyar filmek, mind rossz, ne is mondd.
Na de azért van ami nézhető és vannak brutáljó alkotások is, amik kis hazánkban készültek, legfeljebb annyira ismeretlenek, hogy jó eséllyel simán elmentél mellettük. Most nem a klasszikus magyar filmekről beszélek (azok kapnak egy külön bekezdést nemsokára valamelyik oldalon), hanem az olyanokról, mint a Pánik, a Szép napok, vagy az Utolsó idők.
Valahogy azt tapasztaltam baráti – és egyéb – társaságokban ha előjött a szó, hogy ezt a listát folytathatnám akár Bodzsár Márk Isteni műszakjával is, mert fájóan kevesen ismerik, pedig az évtized egyik legfontosabb magyar filmje, több szempontból is.
Bodzsár istentelenül tud atmoszférát teremteni – a Drakulics elvtárs után egyértelművé vált, hogy nem a véletlen műve -, az Isteni műszakkal pedig nagyon jól belőtte, hogy a rendszerváltás utáni mentőzés és úgy alapból az éjszakai élet keserű szatíraként vászonra álmodásában rengeteg a puskapor. Ehhez kanyarintott egy pöpec forgatókönyvet és egy olyan triót (Rába Roland az egyik legnagyobb kaméleon, imádom), hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk.
Persze – ahogy mondtam is – a magyar filmek között vannak még olyanok, amiket mindenkinek látnia kell(ene), de majd egy picit később, most még nagyon sok látnivalónk van. Menjünk is tovább.
Nézzünk két sorozatot a következő oldalon, ami örök kedvenc és amit sokan imádni fogtok. Lapozz!
Ez még korántsem a vége, vár a 3. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!