Most, amikor a gondolkodásra késztető játékok egyre kisebb térrel rendelkeznek, ha szeretnénk egy kicsit kiszakadni a szemet gyönyörködtetően szép, de nem túl agymegerőltető játékok köréből, kicsit vissza kell mennünk az időben. Egészen pontosan 2009-ig, akkor jött ki ugyanis az Amanita Design játéka, ami a Machinarium címet kapta.
Ne érts félre, nem mondom, hogy a mai játékoknál nem kell használni az agyunkat, mert szerencsére azért nem butult el annyira a gamer világ, de azért a legtöbb alkalommal megjelenik játék közben, hogy épp mit kell megnyomni. Ez, ha így hirtelen nem is tűnik nagy segítségnek, azért elhiheted nekem, hogy egy olyan játékhoz képest, amiben csak a feladatot nézheted meg, mégiscsak az.
És a Machinarium pont ezt adja. Nincs sehol egy „Press E”, vagy ilyesmi felirat. Neked magadnak kell kiókumlálnod, mikor mit is kell nyomni. Persze mivel mindent az egérrel irányítasz, a lehetőségeid viszonylag korlátozottak, de szerencsére ez is ügyesen meg lett oldva.
Na de ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük, mi is az a Machinarium.
A Machinarium egy 2009-ben kiadott point-and-click játék, amit a cseh Amanita Design hét fős csapata fejlesztett saját zsebből. A skacok úgy döntöttek egy jó kis sörözős délután, hogy összedobják a serpénzt, mert igényli a jónép a játékot.
Be is dobtak a kalapba kábé 1000 dollárt, és meg is született Josef, a kis robot, aki egy olyan bolygón él, amin az uralkodó életforma a növény és a robot. Sehol egy megveszekedett xenomorph, vagy assassin. Nem is kell.
Josef összetalálkozik két gonosz robottal, akik elveszik a zsebpénzét, elrabolják a csaját, és áfonyás bombát helyeznek a város egyik tornyára. Neked (vagyis Josefnek) az a feladatod, hogy hatástalanítsd a bombát, móresre tanítsd a két gangszta robotot, és megmentsd a kis szerelmedet.
Ezek a száraz tények. Ennyit még a Wikipédián is megtalálsz, ha szeretnél. Akkor viszont most ugorjunk a játékélményhez. Ez az, amit a Wikipédián nem találsz meg.
Zseniális.
És itt vége is lehetne a cikknek, mert ezzel az egy szóval konkrétan mindent leírtam, amit a játék érzelmi szinten felébresztett bennem.
Mivel egy saját zsebből fizetett játékról van szó, szerencsére a pénzes talicskákat tologató fejesek nem szóltak bele abba, mi is legyen a játékkal, így az sikeresen megőrizte a maga kis családias hangulatát. És ezt most úgy hidd el, ahogy olvasod.
Egy percig sem éreztem a játék alatt, hogy valami nagyon csúcsra járatott game vigyorogna vissza rám. Érzelmileg tudtam azonosulni Josef-fel, ami nem kis teljesítmény egy számítógépes játéktól.
A Machinarium zenéit Tomas Dvorak szerezte, ami szintén olyan tökéletesen illeszkedik az összképbe, hogy más zenékkel, vagy zene nélkül megint csak nem ugyanazt a hatást keltené.
És ami mellett ilyen szempontból semmiképp sem mehetünk el szó nélkül, az nem más, mint a látvány.
Nem kell egy sima kétdimenziós játéktól forradalmat várni, általában. A magam részéről úgy gondolom, hogy az Amanita Design olyat alkotott, ami leginkább egy fura álom lehet. A képi világ hangulata bőven megteremti az alaphangulatot, ami pedig ahhoz az érzéshez kell, ami akkor jön elő, mikor egy rég elfeledett szerelmes csókot idézünk vissza.
Szép, kellemes, keserédes. Boldoggá tesz, mégis sajog kicsit.
És ebben rejlik a Machinarium legnagyobb varázsa. A karakterek, a zenék és a látvány mind beleégeti magát az ember szívébe, megragadva az ott élő gyermeket, aki még hisz a jóban, naivan, őszintén, de áldozatkészen tekint a világra.
A játékmenet szintén érdekes. Amint említettem már, ez egy point-and-click játék. Rákattintasz dolgokra, amikkel interakcióba léphetsz, és ha ügyes vagy, vagy épp szerencsés, akkor jó helyre kattintottál. Ezt illetően összesen három segítség áll rendelkezésedre.
Az első, hogy a dolgokat, amik kellenek neked a játék alatt, nem nyíllal jelöli a játék, hanem egy kézzel. Ha mozgatod a kurzort, és kezet látsz, akkor ott valami lesz.
A második egy kis szövegbuborék, amiben egy villanykörte van. Ezt a képernyő jobb felső részén találod. Ha erre rákattintasz, akkor egy gondolatbuborékban láthatod, mire is megy ki a játék az adott feladatban. Ha elég okos vagy, ebből rájöhetsz a dolgokra.
A harmadik egy könyvecske a jobb felső sarokban. Ha erre rákattintasz, egy mini játékot kapsz. Egy kulcsot kell eljuttatnod a zárig egy digitális falaktól és digitális pókoktól hemzsegő nyolcbites pályán. Ha ez megvan, kinyílik a könyv, és a lapokra rajzolva lépésről lépésre ott a válasz.
A Machinarium nem egy hosszú játék. Pár óra alatt a végére lehet jutni. De ez alatt a pár óra alatt nekem véres patakokat karistolt a szívembe, és szomorú boldogsággal konstatáltam, hogy vége lett. Mert ez a logikai játék a szívemnek szólt.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!