Egy igazán jó thrillerhez nem sok mindenre van szükség. Csupán egy okosan kigondolt, csavaros történetre, életszagú karakterekre és emlékezetes színészi alakításokra. Ha ez megvan és az atmoszférateremtés is sikerül, akkor sínen van az adott produkció.
A lány a vonaton esetében sajnos csak félig-meddig lehetünk elégedettek. Paula Hawkins regénye jó alap, egy igazán említésre érdemes olvasmány, amiből egy nagyon jó kis mozit lehetett volna rittyenteni. Azonban Angliából Amerikába került a cselekmény, megfűszerezve jó néhány logikai buktatóval és Holtodiglan utánérzésű cselekmény megkavarással.
Bár a készítők mindent megtettek, hogy a néző összezavarva érezze magát, egy gyakorlott filmnéző ezen a szitán villámgyorsan átlát, a végeredmény pedig az lett, hogy ahelyett, hogy agyalni kezdenénk, bő fél óra után azon vesszük észre magunkat, hogy egymás után próbáljuk meg elnyomni az ásításokat. A hiba pedig nem bennünk van: ugyanis hiába agyalnánk, nem mennénk vele semmire.
Az a gond, hogy spoilermentesen rendkívül nehéz írni a film történetéről bármit is, viszont ha leírom, akkor végképp nincs értelme megtekintenetek.
Főszereplőnk Rachel (Emily Blunt), aki minden egyes nap vonattal jár dolgozni, így állandóan láthatja volt házát, ahol egykori férje lakik új feleségével.
Aztán valami olyannak lesz szemtanúja, amit soha nem akart volna látni, de mivel súlyos alkoholista, így vannak problémái a szavahihetőséggel, pontos emlékezéssel kapcsolatban.
Nagyjából ennyi az, ami még megtekintés előtt tudható, hogy őszinte legyek a sztori bár csavaros, nem világmegváltó. A legnagyobb gond, és nem csak a forgatókönyvvel, hanem magával a filmmel is, hogy a “megoldás”, a csattanó, vagy nevezzük bárhogy is, derült égből a villámcsapásként, logikátlanul, életidegen módon érkezik.
Ettől pedig azonnal olyan érzése támad a nézőnek, hogy át lett verve: elhitette vele a film, hogy okos, közben pedig dehogy.
Ezen pedig a karakterek sem segítenek. Emily Blunt persze most is gyönyörű (éppenséggel az általa megformált szerephez képest túlságosan is), mellette a többiek nem kapnak elegendő időt arra, hogy kibontakozzanak – sem a színészek, sem a karaktereik, még úgy sem, hogy a játékidő semmiképpen sem nevezhető rövidnek. Az alakításokkal nincs probléma, de egyiket sem tudom kiemelni sem – erős közepes, semmi több.
Összességében mégsem mondanám, hogy bosszúsan távoztam volna, nem erről van szó. Inkább csak az zavart nagyon, hogy sokkal nagyobb volt a füst, mint a láng, és összességében egy nagyon béna lezárással megkomponált egyszerű krimit kaptam – nem pedig egy furmányos thrillert.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!