Vajon mennyire jó ötlet keverni a horror és a vígjáték műfaját? A kérdés egyszerű, hiszen ha egy picit elkezdünk kutakodni az emlékeinkben, akkor számtalan olyan film juthat eszünkbe, amely sikerrel ötvözte a két stílust, és igazán szórakoztató egyveleget hozott létre (A sötétség serege, Eleven testek, Hétköznapi vámpírok – a sor tetszőlegesen folytatható). Ugyanakkor egy pillanatig se legyenek kétségeink: ez egy nagyon nehéz szerelem. Kiemelkedő odafigyeléssel kell egyensúlyozni a készítőknek, hogy kellő mennyiségű borzongás és nevettetés legyen a végeredmény, mert ha elbillen a mérleg nyelve valamely irányba, akkor bukik a mutatvány.
Nos a Krampusz esetében -hamar lelövöm a poént- sajnos nem jött össze a fent említett “mutatvány”. Főhősünk Max, aki bár már tudja, hogy nincs Mikulás, még hisz az ünnep erejében, igaz nincs könnyű dolga: az iskolában is vannak gondjai és a család is meglehetősen problémás (hát még a rokonság), így aztán a kezdeti karácsonyi lelkesedése szép lassan alábbhagy, s a végén a pokolba kívánja az egészet. Kívánságai pedig meghallgattatnak: jön a Krampusz és serege, hogy véget vessenek az ünneplésnek.
Innen pedig megkezdődik a tipikus horrorfilmes szisztéma: egy ‘elhagyatott’ házban ragad a család, Krampuszék támadnak, ostromolnak, majd hőseink megpróbálnak megmenekülni.
Sajnos (tényleg sajnálatos, mert az előzetes anyagok alapján többet vártam) képtelen a műfaj megújítására a Krampusz, s ami ennél is nagyobb probléma, az az, hogy a már jó bevált elemeket is csak hellyel-közzel használta fel megfelelően. Igen, elsősorban a műfaji elegyítésre gondolok: horrornak túlságosan meseszerű lett (bár nincs hiány sem ijesztegetésből, sem elhalálozásból), viszont egyértelműen nem egy gyerekbarát fantasy, s a fekete komédiához elengedhetetlen humor is csak néha-néha működik.
Ez többek közt a kurtán-furcsán összerakott forgatókönyvnek köszönhető, hiszen az alakítások aránylag rendben vannak, a látványt pedig inkább dicsérni tudom, mint szidni (főleg a Krampusz megjelenítése emlékezetes, noha nem látjuk majd túl sokat). A történet viszont lyukas, logikátlan (igen, még horror szemmel nézve is), és buta.
Kár érte, mert ha ebből csináltak volna egy igazi horrort (R besorolással), vagy egy tényleg komédiát (amolyan Trancsírák módon), akkor jobban jártunk volna mi nézők. Így kaptunk egy semmilyen, ámbár nézhető katyvaszt, ami után csak a hiányérzet marad.
[fb_button]
