Indie figyelő: Parkitect

Nehéz megmagyarázni, hogy vajon miért örvendenek ekkora népszerűségnek a menedzselős játékok, magam sem tudnám megmagyarázni, hogy miért vagy képes hosszú órákat, napokat, adott esetben heteket elszöszölni egy-egy Sim életének az irányítgatásával (miközben a való életben közben rám rohad a mosatlan), vagy épp miért bámul szájtátva, ahogy a virtuális vidámparkom egyre több pénzt termel, tényleg nem tudom.

Azt azonban biztosra merem állítani, hogy nem azért, mert sikerérzettel tölt el, hogy menedzseri képességeim nem hagynak cserben, nem, ennél sokkal többről van szó. Inkább valami olyan érzés kerít hatalmába, mint amikor még bélyeget gyűjtöttem és a meglévő készletemet elővéve órákig rendezgettem azt. Egész egyszerűen csak jól esik menedzselni, talán ez lehet a kulcs. (all time favorit nálam a The Movies, nem véletlenül ugye)

A vidámpark témát tekintve (mert mind közül valamiért ez talán a legjobb) sokáig szinte egyeduralkodónak számított a RollerCoaster Tycoon sorozat, aminek az első epizódjai (és még a 2004-ben megjelent 3 is) nagyon jól sikerültek. Ennek azonban már akárhogy is számolok, 12 éve, a World pedig finoman fogalmazva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így hát meglátva a piaci rést a Texel Raptor csapat nekiállt a Parkitect fejlesztésének, ezúton is szeretném tolmácsolni feléjük köszönetemet.

Noha még csak 5-6 órát öltem bele a játékba, pár konklúziót már most is le tudok vonni. Az első az az, hogy bár pre-alpha stádiumban tart még a projekt (korai hozzáféréssel már elérhető természetesen), több, mint ígéretes. Stabilan fut, az eltelt idő alatt nem találkoztam programhibával, igaz, ami igaz, ha már duzzad a park, akkor képes zabálni a gépet (viszonyításképp mondom, hogy én laptopról játszottam, egy jobbfajta i7, 16 GiB RAM és egy GTX 965 társaságában), amit a látvány nem indokol. A megjelenítés amolyan Simses (bár annál azért kevésbé részletes), ezzel együtt, vagy pont ezért roppant szerethető, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy ide csilli-villib grafika kellene.

A játékmenet viszont egyelőre még talán túlságosan is egyszerű. Értem ezt a menedzselés részére: kicsit gondolkodva könnyedén felépítünk egy sikeres parkot, ahol aztán csak 1-2 dologra kell odafigyelnünk (pl. az alkalmazottak mennyiségére, vagy arra, hogy a látogatóknak épp mi nem tetszik), de ezt leszámítva minden folyik a medrében szépen. Ezen remélhetőleg a végső megjelenésig még finomítanak, illetve pakolnak bele még egy csomó játékot, tereptárgyat, nehezítést (esetleg random történéseket), mert így csak 15-20 órára tudja lekötni az embert a parképítés – kivéve, ha nem áll neki mondjuk maga egyedi hullámvasutat tervezni, mert az ilyen apró finomságok bizony rabolják az időt rendesen, ugyanakkor van lehetőségünk kész blueprintekből válogatni.

Ahogy arra már próbáltam is célozni, a játék már a jelen fázisában megéri az árát (potom 18 dollár), főleg akkor, ha a műfaj szerelmese vagy. Remélhetőleg még rengeteg finomítást és extra tartalmat kapunk majd (és egy jól felépített kampány módot is el tudnék viselni), s ha tényleg így lesz, akkor a menedzselős játékok egy új királyát köszönthetjük a Parkitect személyében.
[fb_button]