Mire van szüksége egy műkincstolvajnak ahhoz, hogy kiszállhasson a bizniszből?
Hát arra, hogy megcsináljon még egy utolsó nagy bulit. Egy óriásit. Ami tényleg az utolsó.
Szóval a heist filmek ősidőkre nyúlnak vissza és nem véletlenül: ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy ejj, ki kéne rámolni egy bankot, vagy egy nagy ékszerüzletet, aztán a pár órányi meló után élhetnénk, mint Marci Hevesen.
Aztán persze győz a józan ész, na de akkor is… mennyivel könnyebb lehet egy műkincstolvaj élete, mint például egy nővéré, vagy egy ápolóé. Hát nem?
Hát nem. Legalábbis Ivan (Theo James) már nagyon ki akar szállni, ez azonban mint tudjuk a legritkább esetben megy ilyen könnyen, ezúttal sem. Ugyanis apja adósságát törleszteni kell a Görögnek, így a biznisznek dübörögni kell: meg kell csinálni azt az utolsó melót, még akkor is, ha szinte lehetetlennek tűnik.
Szerencséjére – vagy épp szerencsétlenségére – összehozza a sors az egyszerűnek semmiképp sem nevezhető színészi pályára ácsingózó Elyse-zel (Emily Ratajkowski), akivel nem kevés gondot vesz a nyakába a jó Ivan, de legalább együtt ülnek fel a szopórollerre, ami még mindig jobb, mint egyedül.
Így aztán ketten nekiveselkednek az évszázad rablásának, hogy egymást segítve mindketten elérjék céljukat.
Szóval a szegény ember Ocean’s Elevenje ez, tulajdonképpen minden szempontból. Matt Aselton író-rendező abszolút biztonsági játékot játszott: fogott egy unalomig ismert sztorit (mert legyünk őszinték, ennél lerágottabb csont nemigen van Hollywoodban), berakott egy wannabe James Bond figurát (és itt jegyezném meg, hogy Theo James alakítása fájdalmasan és indokolatlanul gyenge, mert a srácban amúgy tényleg megvan minden egy ilyen karakterhez, mégsem működik a vásznon) és Emily Ratajkowski-t eyecandy-nek, aki amúgy tényleg ellátja ezt a feladatot, csak… hát hogy is mondjam… aki vele kapcsolatban kíváncsi valamire, az már rég látott mindent. Szóval értitek. Nem tudom, én is úgy hallottam, de… azt beszélik.
Mégsem emiatt vagyunk kellemetlen helyzetben, hanem a töltelékidő-akció arány az, ami leginkább hazavágja az élményt.
Mert egy hasonszőrű heist mozi simán lehet élvezetes akkor is, ha budget Clooney-t kapunk, elég lenne annyi, hogy folyamat pörgés van, némi eszes fondorlattal és fordulattal. Itt azonban túl sok a töltelék, az üresjárat és le-leül a cselekmény, teljesen indokolatlanul.
Ezt pedig már nagyon nem bírja el a forgatókönyv. Így összességében egy közepes, villámgyorsan felejthető rablós-utolsó melós móka lett ebből. Kár, mert tényleg lehetett volna egy pörgős B-movie, amolyan bűnös élvezet, ha sokkal jobban ráfekszenek az akcióra.
Ettől függetlenül nagy unalom esetén még simán fogyasztható, ha másért nem is…hát ott van Emily Ratajkowski.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!