Jonathan Levine még 40 éves sincs, de már most elérte azt, hogy ha az ő nevével fémjelzett film kerül a mozikba, akkor azért egy picit felkapja az ember a fejét. Ahogy én észrevettem, az utóbbi időben kettészakadt Hollywood, legalábbis ami a vígjátékokat, illetve a dramedy-ket illeti. Mondom mire gondolok.
Van az egy kaptafára készülő “családi” vígjáték, ami persze nem úgy családi, ahogy az az én fiatalkoromban volt, sokkal inkább úgy, egyetemesen semmitérő történetet mesélnek el, bugyuta (és nagyjából állandó) színészgárdával. Kicsiknek-nagyoknak egyaránt fogyasztható formában tálalják ezeket a filmeket, s persze elvétve akad köztük egész nézhető, általában már az ötödik percben le tudjuk körmölni az egész forgatókönyvet.
Aztán van a másik irány, ahol mindent lehet és ahol semmi sem szent – igen, az oly nagy népszerűségnek örvendő új hullámos ‘R’ vígjátékokra gondolok.
És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezek egytől egyig zseniálisak, de sajnos erről szó sincs. Itt ugyanúgy rengeteg a szemét, de tagadhatatlan, hogy gyakrabban futunk bele valami gyöngyszembe, mint a családi kiadások esetében.
Ami a legnagyobb baj, hogy ez a műfaj is villámgyorsan túlzottan belterjes lett.
Nagyjából másfél-két tucat emberke szállítja a filmeket, és ha netalántán abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy ennek a csoportnak a zömét ki nem állhatjuk, akkor így jártunk. Remek példa erre Seth Rogen – és kompániája, akik ontják magukból ezeket a mozikat. Most épp a karácsonyt célozták meg, felemás sikerrel.
Leginkább azért felemás, mert a megszokott Seth minőséghez képest egész jó, a Levine nívóhoz egy picit gyengécske lett a The Night Before. Jonathan eddig ugye leginkább a Fifti-fifti, illetve az Eleven testek miatt lehet büszke és valljuk be, mindkét film igen jól sikerült.
Ehhez képest most forgatott egy haknit, amibe beugrott Joseph Gordon-Levitt, Seth Rogen, Anthony Mackie meg Jillian Bell, akiknek ez nem munka, sokkal inkább csak olyan, mintha követte volna őket egy-egy kamera egy átlagos napjukon.
Szóval: karácsony. A három jó barát együtt csap bele a lecsóba, de most aztán kő keményen (hisz várja őket a bulik bulija, meg amúgy is, hagyomány, tragédiák, egyéni sorsok, meg ilyenek. Nem, nem véletlenül írok szétszórtan, az egésznek semmi jelentősége).
Aztán minden pont úgy alakul, ahogy kell, a srácok rendesen szétcsapják magukat, eldurran néhány altesti poén, némelyik betalál, némelyik nem, aztán… nagyjából ennyi. Bár belengetnek némi szociálisan érzékenykedő háttérinfót, végül aztán nem igazán kezdenek vele semmi, úgyhogy marad az amúgy is jó előre borítékolható állatság.
Hogy ez elég, vagy sem, azt majd mindenki eldönti magának, nekem éppen elég volt, de azt egy pillanatig sem állítom, hogy a The Night Before adott volna bármi pluszt. Úgy értem se vígjátékilag, se karácsonyilag, se karácsonyi vígjátékilag, sem sehogy.
Egy ereszd el a hajamat másfél óra, amin néha egész jókat lehet röhögni és ennyi. Semmi több. Pont ahogy Seth-től és a kompániájától az várni lehetett. Épp erről beszéltem az elején.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!