Nem tudom, hogy csak a véletlen műve-e és azért szerettem a Fák jú, Tanár úr! első részét, mert épp abba a német tinivígjátékba futottam bele hosszú évek után, vagy tényleg kiemelkedett a tömegből és végül azért ért el hozzám.
Tulajdonképpen nem is lényeges. Viszont tény, ami tény, az első, 2013-as epizód tényleg nagy kedvencem, nem csak úgy a 2010 után készült német vígjátékok között (muhaha), hanem alapvetően, ha véletlen adják a tévében és elcsípem, akkor biztosan megnézem, és néha egyébként is sort kerítek rá.
Valahogy számomra az egy nagyon összeállt film, ügyesen mutatja be a jelen generáció középiskolásait – némi túlzással persze -, a poénok frissek, kellően obszcénok, és lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de az Elyas M’Barek – Szabó Máté kettős nálam zseniális.
Elyas kisujjból hozza a prosztó exbűnözőt, akinek azért persze vajból van a szíve és noha eleinte csak önös érdekből keseríti meg a diákok életét kamutanárságával, idővel ráérez a szakma ízére.
Kövezzetek meg, még a szerelmi szál is cuki volt.
Aztán jött a második rész, ahol muszájnak érezték a vérfrissítést, a stáb maradt, csak a helyszín változott és az egzotikus “nyaralás” valahogy nem állt olyan jól a csapatnak, mint az iskola. De hát így szokott ez lenni, a folytatásokra általában variálnak valamit, ami nem működik, ezért is ritka, amikor egy második rész képes felemelkedni az első színvonalához.
Gazdaságilag viszont simán kifizetődő a történet, úgyhogy addig ütötték a vasat amíg meleg alapon a széria trilógiává is bővült,
ezúttal pedig újra vár minket a suli, az érettségi és a pályaválasztás nehézségei
Lisi-től ezúttal búcsút veszünk – így a szerelmi szál kiesik, de helyette kapunk még többet Zeki Müllerből és a félkegyelmű gyerekekből, poénokból, problémákból.
Kicsit fáj a szívem, mert valahol azt reméltem, hogy a sorozat záróepizódjára (annak ellenére sem terveznek folytatást, hogy tavaly ez volt a legnépszerűbb film Németországban, közel 6 millió nézővel) teljes egészében visszatalálnak az első rész színvonalához. Ez azonban csak részben történt meg.
Elkövették ugyanis azt a hibát, amit nagyon sok folytatásnál: mindenből még többet akartak a filmbe zsúfolni.
Ennek köszönhetően a poénok egy része ugyan üt, egy részük viszont túlságosan kilóg: túl obszcén, túl gusztustalan, túl beerőltetett. A sok néha épphogy kevés és ez az örök érvényű igazság itt jól megmutatkozik.
Ugyanakkor a maga bájosan bugyuta módján ügyesen nyúl a mai fiatalokat érdeklő komoly témákhoz és problémáikhoz, persze nyilván ne ebből vegyen életvezetési tanácsot egy tini, de karcolgatva azért találni magvas gondolatokat.
Mire azonban a két óra lepereg, a harmadik rész nem lesz több egy könnyed lezárásnál, s még így is simán megállja a helyét a mai vígjáték felhozatalban.
Bánom-e, hogy nem lesz több epizód? Azt hiszem nem. Köszönjük Zeki a vidám pillanatokat, de talán tényleg ideje visszavonulnod.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!