Stephen King az utóbbi negyven év egyik legmeghatározóbb írója. Az ő könyveit valahogy még azok is szeretik, akiket amúgy nem kimondottan izgat az olvasás, ennél nagyobb dicséret pedig aligha illethetné. Amennyire szuperlatívuszokban kell beszélnem a könyveiről és a novelláiról, sajnos legalább annyira lesújtó az eredmény, ha az adaptációkat nézzük, hiszen az évtized alatt megszámlálhatatlan filmes feldolgozás készült King műveiből, mégis, egy kezemen meg tudom számolni azokat, amik jól, netán kiemelkedően sikeredtek. A legtöbb csalódást keltő volt, vagy az amatőr megvalósítás miatt, vagy azért, mert ami papíron kitűnően működött, az filmen, vagy tévében már nem. Emiatt pedig az évek során szép lassan kialakult egyfajta előítélet – ha Stephen King feldolgozás, akkor az úgyis csak rossz lehet.
A 11.22.63 érkezésére viszont még így is csillármagasságig kaptam fel a fejem. Az író 2011-es regénye egy igazi mestermunka – ez még önmagában nem hír – de egy kicsit másképp, mint általában. Ha pedig egy 8 részes minisorozatra James Franco ugrik be főszereplőnek, a produceri munkát pedig magára vállalja J.J. Abrams, akkor ott valami készül. Valami amire érdemes nagyon odafigyelni.
1963 november 22-én megtörtént az amerikai történetelem egyik legsötétebb pillanata: Lee Harvey Oswald megöli John F. Kennedy elnököt. Jake Epping tanárnak azonban ehhez nem sok köze van: éli a mindennapi életét 2016-ban, épp válófélben van, mindennap ugyanabban a kifőzdében fogyasztja el olcsó ebédjét, legjobb barátja Al, a krimó tulaja. Ez a nap is úgy indul számára, mint az összes többi, leszámítva, hogy Al 2 percre eltűnik a raktárban és lesoványodva, borostásan, egy halálos betegség végső stádiumában tér vissza. Az egész helyzet persze teljességgel érthetetlen, mígnem másnap Al elmondja barátjának a titkát: a kifőzde spájza egy időkaput rejt, amin belépve 1960-ban találja magát. Bármit tesz, azzal megváltoztathatja a történelem menetét, de ha visszatér és újra átlép a múltba, akkor az előző látogatása alatt történtek kitörlődnek. Jake eleinte szkeptikus, azonban miután megbizonyosodik róla, hogy barátja igazat mond, belevág addigi életének legnehezebb feladatába: visszamegy 1960-ba, hogy a múltban eltöltve három évet, nyomozzon, felgöngyölítse az összeesküvés részleteit és megmentse Kennedy életét 1963 november 22-én. Ez azonban még elsőre sem tűnik egyszerűnek, pláne ha a múlt is ellene dolgozik – ráadásul a szerelem is felüti a fejét, így hát a misszió sikeressége erősen kérdéses.
Mielőtt még szó érné a ház elejét, hogy elspoilerezem itt az egész sorozatot, szó sincs róla, ez az első 20 perc történése, hogy hogyan alakulnak a történések, azt pedig természetesen majd meglátjátok – ne olvassatok utána, ne nézzetek meg minden trailert és részpromóciót, amit csak lehet azt hagyjatok meg a megnézésre, úgy lesz igazán hatásos.
Nem árulok el nagy titkot (a címből kikövetkeztethető), hogy a 11.22.63 kiváló lett. Ugyan még 3 epizód hátra van, kizártnak tartom, hogy ezt innen leadnák – már most zokog a szívem, hogy vége lesz, de ez a minisorozatok átka és előnye is egyben.
Nem kell húzni-halasztani, felemás módon lezárni, hogy folytatni lehessen. Már a legelső pillanatban tudták, hogy 8 epizódra kell készülniük és ezt tökéletesen be is osztották. Minden résznek megvan a maga hátborzongató pillanata-pillanatai. Semmi sem egyszerű, minden amolyan Stephen King szellemű, noha a háttérben folyamatosan ott motoszkáló feszültséget remekül enyhíti James Franco letörölhetetlen vigyora – ami miatt a legjobban szeretjük. Nem csak ő volt azonban telitalálat, az összes szereplő castingja parádésan sikerült, az istenfélő öregasszonytól, az iskolaigazgatóig bezárólag. Sehol nem lóg ki a lóláb, mindenki lubickol a karakterében – nem lövök le vele semmilyen poént – Oswald szerepe pedig amilyen hálátlannak tűnik, annyira emlékezetes marad majd.
A hangulaton erőteljesen dob a díszlet, amit nem tudok eléggé dicsérni. Megelevenedik a valódi hatvanas évek amerikája, sajnos a szépségei mellett a gyomorforgató oldalából is kapunk bőven. Akik szeretik ezt a korszakot, azoknak egy igazi kincs lesz ez a nyolc epizód, no és időutazós matériából is kevés a minőségi mostanság, viszont akiknek teljesen új a történet, annyit azért elmondanék, hogy ez nem úgy időutazós, ahogy esetleg elsőre várnátok. Ha arra számítotok, hogy főhősünk ide-oda ugrál majd, ezzel összekuszálva az idősíkokat – nos ez nem az a történet.
Ritkán mondom azt egy minisorozatra félúton, hogy a megtekintése kötelező, a 11.22.63 viszont kiérdemelte ezt. Tipikusan az a fajta széria, amit egy ülésben végignézne az ember (ha esetleg van türelmetek kivárni még három hetet, akkor ezt megtehetitek) annyira magával ragadó és kis túlzással tökéletes.
Sajnálatos, hogy nemsokára búcsút kell vennem tőle – örökre, de boldogabban, mert végre egy Stephen King mű, ami méltó feldolgozást kapott, sőt.
Eddigi kijött részek alapján nekem tetszik.Kíváncsi leszek, hogy a továbbiakba mit fognak kezdeni.Sok mindent kilehet hozni egy ilyen sorozatból az biztos.
A könyvet nem olvastam, a sorozatot feleségemmel együtt izgultuk végig. Remek volt. A kritika fentebb leírta az erősségeit. A kor, a hangulat, a misztikum, a rejtély, az emberi esendőség, minden benne van. Imádtuk. Kár hogy vége, de egy folytatás csak rontana rajta.