Na nem minthogyha bármiféle problémám lenne Kristen Stewart-tal (összeszorított fogakkal simán végignéztem az Alkonyat szériát is), azért mindig fenntartásokkal kezelem a romantikus filmjeit – tegyük hozzá, rászolgált erre.
Ez még akkor is így van, ha Drake Doremus kezéből kerül ki a film (Like Crazy, Breathe In), aki azért már megmutatta, hogy képes úgy tálalni a romantikus témát, hogy azt az egyedisége elvigye a hátán. Nem árulok zsákbamacskát: ezúttal sajnos nem sikerült elkapnia a fonalat, elsősorban azért, mert nincs valódi tartalom, amit meg tud mutatni.
Az alaptörténet ugyanis a már unalomig elcsépelt sci-fi téma: háborút követően megszületik a tökéletes társadalom, ahol nincsenek érzelmek, hisz azokat kiölik az emberekből (természetesen ellenpólusként ott vannak a mégis érzelemmel élő, elszigeteltek), azonban felnőttkorukban teljesen véletlenül és megjósolhatatlanul elkaphatják a kórt és újra érezhetnek. Nos, pont így jár két főszereplőnk is, Silas (Nicholas Hoult) valamint Nia (Kristen Stewart).
Nem árulok el nagy titkot: ők ketten szerelembe esnek, s e tiltott szerelemnek minden lépcsőfokát végig követhetjük. Sablonos állomásokról van szó sajnos, Shakespear-i eszközöket felvonultatva, legnagyobb sajnálatomra azonban nem elég érdekfeszítően tálalva, ráadásul a sci-fi köntöst csak ürügyként használva.
Doremus mentségére szóljon, hogy az általa oly jól alkalmazott eszközöket ezúttal is remekül használja. A ábrázolásmódja ezúttal is minimalista, letisztult, a képi világ élvezetes, az inger és érzelemmentes közeg átadása remekül sikerült (equilibriumi szinten), egy szó mint száz, a tálalásra most sem lehet egy apró panaszunk sem, de ezt már megszokhattuk Drake-től.
A probléma a belbeccsel van, s bár szemmel láthatóan a fő cél egy érzelmes szerelmes (sci-fibe bújtatott) történet lett volna, sajnos a végeredmény pont nem ezt sugallja. A tökéletes külcsínnek és a túlságosan hangsúlyos ridegségnek köszönhetően Silas és Nia kapcsolata giccses és mű hatást kelt, amin valamit ugyan segít a fellépő erős kontraszt, de sajnos nem eleget ahhoz, hogy mi, nézők el tudjunk vonatkoztatni attól, hogy ez a kapcsolat tulajdonképpen nem is érdekel minket.
Kár érte, mert a Stewart-Hoult páros játszva képes lett volna ezt másképp is tálalni, Doremus-ról nem is beszélve. Ez az egyveleg azonban most valahogy nem volt működőképes és bizony jobban járunk, ha akár a Like Crazy-t, akár a Breathe In-t választjuk helyette.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!