Egyre ritkább már az olyan tanár, aki tényleg a végletekig elhivatott és nem munkaként, hanem hivatásként tekint a pedagógiára. Akinél az elsődleges és legfontosabb, hogy ne csak átadja a tananyagot, hanem tanítson is; sőt, ne csak tanítson, hanem neveljen is. Anne Guegen pontosan ilyen tanár: lelkiismeretes és minden diákja sorsát a szívén viseli.
Nem kis erőpróba azonban még számára sem a legújabb osztálya, ahol nyomokban sem lehet felfedezni a diákok közt sem egymás, sem a tanár, vagy bárki és bármi iránt tanúsított tiszteletet, ráadásul a tanulás sem érdekli őket túlságosan.
Anne azonban nem ismer lehetetlen feladatot és kieszeli a megoldást, hogy összekovácsolja és talán egy kicsit megváltoztassa a gyerekeket: benevezi őket egy középsulis versenyre, aminek a témája épp a a tinik és a gyermekek a náci koncentrációs táborokban.
Ahogy pedig egyre jobban elmélyednek a témában, egyre inkább összekovácsolódnak, megtanulnak együtt dolgozni, s nem foglalkozni a másik etnikai vagy vallási hovatartozásával, s ezzel együtt a világszemléletük is szép lassan megváltozik.
Mint ahogy ebből a pár soros lényegi összefoglalóból már sejteni lehetett, egy drámával állunk szemben, ami egy igaz történetet dolgoz fel, s noha joggal villannak fel flashback-ek bennünk, hogy mintha ezt már láttuk volna (nem is egyszer), nagyon kellemes kis alkotás lett az Emlékek őrzői, s mindössze egy-két olyan eleme van, ami miatt nem sorolnám a kiváló francia drámák közé.
Talán kicsit gonosz vagyok, ha azt mondom, hogy nem véletlen, hogy ennyire aktuál(politikai) a téma: azt ugye már ezer meg egyszer láttuk, amint egy rebellis osztályból összetartó közösséget varázsol egy tanár (vagy tanári kar), akár felemelő dramedy, akár komédia formájában, jelen esetben viszont a párizsi középiskolai osztály etnikai sokszínűségén van a legfőbb hangsúly és erre reflektál tökéletesen a fent említett verseny és annak a témája.
A film összességében rendben van, tele szép pillanatokkal, a mondanivaló közlése is megfelelő hangnemet ütött meg, sőt a szereplőgárdát is dicsérnem kell, különös tekintettel a tinédzsereket alakító színészpalántákra.
Sajnálatos módon a kelleténél többször szembesülünk majd fellengzős jelenetekkel, ha fogalmazhatok úgy, akkor nem egyszer egy kicsit túllőttek a célon a készítők, de ezek a hibák feledhetőek és a végén csak jóérzéssel távozhatunk majd. Szép film lett az Emlékek őrzői, de nem hibátlan.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!