Bukós szakasz (2017) – kritika

Bizony, néha ez is megesik. Bármennyire is hihetetlen, van, amikor egy közepesen semmitmondó trailer után a film villámcsapásként hat ránk és őszinte mosollyal az arcunkon távozunk. Nos, a Bukós szakasz egyike ezen ritka kivételeknek.




Lehet, hogy néhányotoknak ismerős lesz az alap, nem véletlenül.

A hetvenes években ugyanis volt egy sorozat (CHiPs néven futott), ami ugyan nem kimondottan volt komédia (vagy inkább kimondottan nem az volt), ezen segített Dax Shepard.

Dax ugyanis nem csupán a főszereplő Michael Peña mellett, hanem író-rendezőként is tevékenykedett, így a film tulajdonképp nevezhető az ő gyermekének.

Hogy ki volt a felelős a trailer összeállításáért/vágásáért, azt nem tudom, de ha rám hallgatnak, akkor soha többé nem engedik egy előzetes közelébe se.

A Bukós szakasz ugyanis egy remek kis vígjáték lett. Azoknak, akik nem szeretnek sokat olvasni, ennyi elég is lesz összefoglalásképp.

Egy ízig-vérig buddy film ez, egy sajátságos Stan és Pan történet, egy Martin Riggs-Roger Murtaugh felállásban. Főhőseink Frank Ponch Poncherello (Michael Pena) és Jon Baker (Dax Shepard), a két beépült (FBI-os) motoros zsaru, akik célja, hogy elkapják azokat a társaikat, akik mellékállásban pénzszállítókat pakolnak ki. Persze a mocskos zsarukat lefülelni nem egyszerű, párosunknak sincs könnyű dolga

pláne, mert mindkét figura meglehetősen defektes, ketten alig tesznek ki egy valamirevaló zsarut.

Ez, és a két meglehetősen ellentétes figura összeszokása persze rengeteg vidám pillanatot tartogat számunkra, és a film legfőbb vonzereje épp ebben rejlik. Mármint Pena és Shepard karaktereiben, a két figura ugyanis túl tud lépni a már ezerszer látott rendőrpáros klisés vonásain, ez pedig meglepően üdítő volt.

A történet persze nem kimondottan Pulitzer-díjas, de szégyenkeznie sem kell miatta Daxéknak. Cserébe a humor kifinomult, sokszor meglepő (érteni fogjátok, hogy mire gondolok, ha már megnéztétek a filmet), ráadásul jó pár látványos jelenetet is kapunk a pénzünkért.



Írhatnám tovább, és dicsérhetném, de egyrészt túlzásokba nem esnék (már csak azért sem, mert ez a stílusú humor sem fekszik majd mindenkinek), másrészt feleslegesen húznám a mondandóm. A Bukós szakasz egy meglepően jó vígjáték lett, az a fajta, amit időről-időre előveszek majd – ilyenből pedig egyre kevesebb készül sajnos.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .