Férfiként talán nem én vagyok a legjobb választás, hogy a figyelmetekbe ajánljam a harmadik Bridget Jones filmet, hiszen egyértelműen nem én vagyok a célközönség, viszont enyhítendő az előítéleteket, elárulok magamról egy személyes információt: a mai napig sokszor belefeledkezve nézem Carrie Bradshaw nem mindennapi kalandjait, ha ép műsoron van a tévében, így hát tagadhatatlanul van egy olyan énem, ami vevő erre a műfajra.
És nem csak a fent említett szériára igaz ez, hanem például Bridget Jones kalandjaira is, az első, 2001-es mozi ha nem is nagy kedvenc, de egy rendkívül szórakoztató filmecske, ami legalább annyira Renée Zellweger érdeme, mint amennyire a forgatókönyvé.
A 2004-es folytatásra már kevésbé mondható el mindez, véleményem szerint az jóval gyengébben sikerült, utólag betudható annak, hogy a projekt rendező váltott és Sharon Maguire helyett Beeban Kidron vezényelte le a második epizódot. Persze lehet, hogy nem csak ezen múlt a dolog, de tekintve, hogy a harmadik részre visszatért Maguire és vele együtt a minőség is, gyanítom, hogy talán mégiscsak erről lehet szó.
Bridget Jones immár sikeres negyvenes, megvan mindene, amiről csak álmodhat: karrier, barátok, jó alak. A legfontosabb azonban még mindig hibádzik: továbbra is szingli, és nincs család, amely hazavárná és meleg otthont varázsolna a házból.
Aztán egy fesztiválon találkozik és igen közeli kapcsolatba kerül a menő Jack Qwant-tal (Patrick Dempsey), s hogy az élet ne legyen egyszerű, visszakerül a képbe Mark Darcy (Colin Firth) is, hogy aztán amikor Bridget rádöbbenjen, hogy babát vár, ne tudja, hogy kitől is van a gyerek. Indulhat a kalamajka, amiből hősnőnknek ezúttal is kijut rendesen.
Ha azt mondanám, hogy a temérdek újítás miatt szerettem ennyire a Bridget Jones babát vár-t, akkor hazudnék, mert erről szó sincs. Renée és Sharon ezúttal (is) a bevált receptet követik, csak épp valahogy minden apró kis összetevő remekül működik. A forgatókönyv kellően furfangos, a párbeszédek zseniálisak, Zellweger bűbájos, a két macsó pedig eszméletlenül sármos. Ráadásképp a humor tökéletesen működik, szinte mindig, minden pillanatban, de leginkább Emma Thompsonnak köszönhetőek a legemlékezetesebb pillanatok, aki most is felejthetetlen, csak úgy, mint mindig.
Egy picit talán hosszúra sikerült (bő két óra), ennélfogva némely jelenet talán túlnyújtottnak hat, de ezt leszámítva nem nagyon tudok belekötni semmibe. Szórakoztató, szerethető, vicces és érzelmes egyszerre, a hölgyek átérzik, az urak pedig jókat röhöghetnek eközben (magukban persze, mert hát milyen dolog egy Bridget Jones filmen szórakozni).
Nyugodtan mondhatom tehát, hogy a Bridget Jones babát vár egy meglepően jó film lett, a trilógia legerősebb darabja, egy olyan film, amit még azoknak is bátran ajánlok, akiket egyébként hidegen hagy egy negyvenes szingli korántsem egyszerű élete.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!