Becsületes tolvaj (2020) – kritika

User Rating: 5

2012-őt írtunk, fiatalság-bolondság zajlott épp (na jó, nem esek túlzásokba, inkább fogalmazzunk úgy, hogy valamivel fiatalabb voltam, mint most), épp a Fehér poklot néztem Liam Neeson-nal, és arra gondoltam: remélem sose hagyja abba az akciófilmeket.




Aztán rá nem sokra érkezett a hír, hogy kezd kiöregedni és lassan hátat fordít a műfajnak.

Őszinte leszek: tényleg szomorú voltam. Mint amikor Bruce Willis elkezdett selejtekben szerepelni. Vagy Nic Cage. Vagy amikor rádöbbentem, hogy Schwarzi már elmúlt hetven.

Tudjátok mire gondolok: amikor rádöbbensz, hogy te is öregszel. Hogy a gyerekkori sztárjaid már nem képesek hősként felbukkanni a vásznon. Hogy Harrison Ford már öreg Indiana Jones-nak.

Igen ám, de teltek múltak az évek, Ford egyre idősebb lett (és még mindig tervben van az Indy 5), Willis egyre nagyobb rakás hulladékokban játszik, Cage… hát ő meg pláne, ám de… Liam Neeson 68 évesen még mindig akciósztár. Nak hiszi magát.

Jó ez persze egy kicsit gonosz, mert a Becsületes tolvaj nem azért gyenge, mert ő már idős a szerephez, itt egész más gondok vannak. Ugyanakkor ha időben vissza tudott volna vonulni a zsánertől, akkor ez a film talán el sem készült volna. Így hát mindent összevetve végül is ő a hibás.

A logikám egyszerűen kikezdhetetlen.

A történet egy unalomig elcsépelt, velőig lerágott csont, már az egymondatos leírása közben is elfog az ásítás.

A híres-hírhedt bankrabló (és emellett peresze ex-tengerészgyalogos) kiöregszik a bizniszből, ám de még lenyom egy utolsó nagy bulit. Viszont a sors közbeszól és szerelembe esik, így hát mi mást tehet: csak tiszta lelkiismerettel vághat bele a kapcsolatba. Fogja hát a bűneit, no meg a nagy táska lóvét és rácsörög az FBI-ra, hogy ő most aztán feladja magát.

De nem fogjátok kitalálni mi történik: kifog két simlis zsarut, akik le akarják nyúlni a pénzt… így aztán a hajsza kezdetét veszi.

Borzalmasan érdektelen sztori, amit a megvalósítás sem dob fel sajnos. Neeson olyannyira beleszokott már ebbe a karakterbe, hogy a kisujját sem mozdítja azért, hogy valami pluszt belevigyen: egyszerűen csak van a vásznon és ennyi. Emellett a költségvetés is elég vékony lehetett, mert az akciójelenetek nagyon megúszósak, az a kevés CGI ami van, az pedig virít a vászonról.

Aztán persze minden (de tényleg: minden) úgy történik, ahogy azt a néző gyakorlott szeme várja, meglepetésből nem jut egy sem, legfeljebb csak annyi, hogy a másfél óra is milyen hosszúnak tűnik, ha az ember valami olyat néz, aminek tényleg el sem kellett volna készülnie.




Konklúzió? Az az lenne, hogy Liam Nessonnak tényleg fel kellene hagyni ezekkel a filmekkel. Nem azért, mert kiöregedett (de, azért is), hanem azért, mert ezek a filmek rosszak. Feleslegesek.

Összegzés
Liam Neeson igazságot szolgáltat. 123. fejezet.
5
Közepes

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .