Bárcsak sűrűbben írhatnék igazán jó horrorokról, amik ha nem is műfaj megújítók, legalább a zsáner adta eszközöket jól felhasználva borzongatnak. Sajnos nem tehetem: nem azért, mert nem akarom, hanem mert a horror valahogy a legnehezebb filmes alap és évente csak 3-4 olyan próbálkozás jön, ami előtt meg tudom emelni a kalapom. Az ajtón túl legnagyobb bánatomra nem ilyen.
Az alaptörténet meglehetősen klisés – noha ez önmagában egy horror esetében még egyáltalán nem ok a panaszra. Maria (Sarah Wayne Callies) és Michael (Jeremy Sisto) boldog házasok – voltak egykoron, míg irigylésre méltó életüket be nem árnyékolta egy szörnyű tragédia: fiúk hirtelen elvesztése.
Míg a férj és a másik gyerkőc, Lucy megpróbálja élni az életét és valahogy túltenni magát a szörnyűségeken, addig Maria számára ez sehogy sem sikerül, gyermeke halála mellett a legnagyobb fájdalma, hogy nem tudott elbúcsúzni fiától.
Szerencsére (?) a család házvezetőnője, Piki tudja a megoldást, hogy hogyan enyhíthetne az anya gyötrődésén. Egy rituálé segítségével, melyhez Indiába kell utaznia, s egy templomban beszélhet gyermekével. Még egyszer, utoljára, egy ajtó mögül. Az egyetlen szabály, hogy nem szabad kinyitnia az ajtót, mert azzal a világra szabadítja a gonoszt.
Nem tudom, hogy kell-e dobpergés, vagy anélkül is kitaláltátok: kinyitja. Ki bizony. Hisz miért is ne tenné. Innen pedig már minden megy az elvárható kerékvágásban, sajnos éppolyan kiszámítható módon, ahogy azt látatlanban elképzelitek.
Az asszony hazatér, s vele együtt a gonosz is, no meg a menetrend szerinti jumpscare adag is beköszön, ez pedig egy kicsit sem túlzás. Legnagyobb bánatomra a film majdhogynem egyetlen feszültségkeltő eleme a hirtelen ijesztgetés, ezzel viszont nem spóroltak a készítők. Aztán persze jön egy-két csavar (egyiktől sem fogtok a fejetekhez kapni), bejön a képbe egy törzs, de hogy őszinte legyek az összképen ez már nem sokat változtat.
Ismét csak egy teljesen átlagos horrort kaptunk, ami semmilyen tekintetben nem képes kiemelkedni a középszerűségből. A pozitívumok közt a képi megjelenítést mindenképp megemlíteném, sajnos ez a legnagyobb pozitívum.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretik (és akikre hatással van) a hirtelen ijesztgetés(t) de akik esetleg egy elmés, James Wan-os horrorra vágynak, azok nyugodtan kerüljék el. Összességében egy estés mozinak elmegy, de nagyon hamar a feledés homályába vész.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!