Garry Marshall író-rendező 81 éves korában, három nappal ezelőtt elhunyt. Tudom, szomorú kezdése ez egy kritikának – véleménynek, de muszáj ezzel kezdenem, a sors ugyanis úgy intézte, hogy az Anyák napja legyen Marshall utolsó alkotása, valahol ez pedig sorsszerű, hiszen tulajdonképpen lezárta a saját maga által kreált trilógiát.
Azt a trilógiát, amelyet az utolsó három mozija alkot: a 2010-ben megjelent Valentin nap, a 2011-es Szilveszter éjjel, és végül az Anyák napja. Mindhárom film ugyanarra a zsánerre épül: különböző -eleinte látszólag különálló- emberi sorsok és történetek sorát láthatjuk párhuzamosan, majd a szálak végül összekapcsolódnak. De mint a nagy tanítók szerint az életben, úgy Marshall filmjeiben is igaz, hogy nem a cél számít, hanem az oda vezető út.
Szeretném azt mondani, hogy ékkövei a filmgyártásnak, de ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy van aki ezt a műfajt sokkal jobban magáénak érzi (nagyon erős példát hozok: Guy Ritchie a Blöff-el, vagy a Ravasz az aggyal például megmutatta, hogyan kell összefűzni történeteket úgy, hogy azok végül összeálljanak, ráadásul végig szórakoztassanak, de hogy ne kövezzetek meg, hozok egy közelebbit: Richard Curtis 2003-as Igazából szerelem című alkotása lehetne a legjobb példa).
Garry mindhárom filmjével ugyanaz a probléma: nem igazán találja el az egyensúlyt a karakterek és a szálak közt, pedig akárhogyan is szépítem a dolgot, ez a szíve-lelke az ilyen filmeknek.
Ezt leszámítva viszont pontosan azt kapjuk, amit a plakátra tekintve és a szinopszist elolvasva várnánk. Négy főszereplőnk Sandy (Jennifer Aniston), Miranda (Julia Roberts), Jesse (Kate Hudson) valamint a korrektség jegyében Bradley (Jason Sudekis) mind-mind a szülőség és az anyaság kérdésével küzdenek. Hol egy válás, egy elhunyt szülő, vagy épp az örökbe adott gyermek feltűnése keveri meg a szálakat, a vége mindenhol ugyanaz: rádöbbenni arra, hogy mi a cél és hol a helyünk az életben.
Ehhez minden klisésnek ható eszközt felsorakoztat a film, de nem zavaróan szembetűnő módon. Ugyan -akárcsak a Valentin nap, vagy a Szilveszter éjjel- nem tartogat igazán emlékezetes pillanatokat, összességében jól operál a szereplőkkel és a humorral, így a néző érdeklődését végig képes fent tartani.
Sajnos ahogy fentebb írtam is, ez még kevés az üdvösséghez, a legnagyobb baj, hogy a különböző szálak és karakterkidolgozások nem kapnak egyforma hangsúlyt. Sandy szála a leginkább kiforrott és átgondolt, ugyanakkor Miranda vonala túlságosan is sekélyes és a többiek története sem bontakozik ki rendesen. Sajnos ez teljesen hazavágja az amúgy egész kellemes összképet.
A színészekre nem lehet panaszunk, mindenki hozza a tőle elvárt teljesítményt, ez valamelyest enyhít a történetbeli hiányosságokon, összességében azonban ismét csak egy közepes filmet kaptunk, ami pontosan beleillik a Valentin nap – Szilveszter éjjel sorba.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!