1999-ben az Amerikai pite korszakalkotó vígjáték volt -biztos van, aki másképp gondolja, de ez attól még igaz-, ami nem csak számtalan folytatást termelt ki, de felemelt pár fiatal srácot is, akik aztán a komédia világában egyensúlyoznak azóta is, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Jason Biggs talán az, aki a legnagyobbat húzta a pités akcióval (nem a filmcímre gondolok, hanem a magánakciójára): azzal a fél perces nonszensz légyottal ott a konyha közepén egy életre beírta magát a balfékek társulatába, csak ahelyett, hogy kétségbeesett volna a beskatulyázáson, ő fogta a lehetőséget és élt vele. Az egyetlen pici apró probléma, hogy ennek lassan húsz éve, a fiatalos lendület pedig azóta már megfogyatkozott, Biggs-re az évek alatt pár ránc és egynéhány plusz kiló is felkúszott.
Már nem a szerencsétlen örökké szűz tini jut róla eszünkbe ha meglátjuk, hanem egy világi bal****, ez a karakter pedig sokkal, de sokkal kevésbé vicces, mert itt már a nosztalgiafaktor sajnos nem sokat segít.
Az Amateur Night-ban pontosan ezt a karaktert hozza Jason, Guy Carter-t (érted, még a neve is csak ennyi, csak úgy: Guy), az építész, aki kétségbeesésében, hogy végre megadja a családnak azt, amit kell, elmegy egy sofőrmelóra, amit a Cragilisten talál az asszony. Mert hát építészmelót azt ugye nem kap.
Bár ő úgy gondolja, hogy majd ő lesz a hónap dolgozója a Don Pepénél, a meló egy kicsit más természetű: hivatásos csajszikat kell fuvarozgatnia pizzák helyett. De hát nincs mit tenni, kell a della, úgyhogy hősünk beugrik és elvállalja a melót.
Az alap tehát adott, erre kellett volna a megfelelő poénokat felhúzni a forgatókönyvíróknak – és itt bukik el a mozi, mert ez bizony nem igazán sikerült. Az Amateur Night nem egy rossz film, csupán az ég világon semmi emlékezetes nem történik benne (és ezt úgy értem, hogy egy árva olyan poén nem hangzik majd el, ami akár csak másnap reggel is eszünkbe jutna).
A végeredmény egy kellemes, lagymatag alkotás, néhány nevetéssel (mindet Biggsnek köszönhetjük, aki tulajdonképp ugyanazt a figurát hozza, amit mindig az Amerikai Pite óta), egy-két szívmelengető(nek szánt) pillanattal, és rém gyenge lábakon álló tanulsággal. Teljes mértékben felejthető alkotás, de egy pillanatig sem sajnáltam azt a másfél órát, amit eltöltöttem vele, mert egy pillanatig sem fájt a nézése.
Azt kapod, amit vársz: tökéletes példa erre a film. Semmi korszakalkotó, semmi elmés, csak egy korrekt iparosmunka, amiből láttunk már ezret. Az egyetlen különlegessége maga Jason Biggs: ha rajongsz érte, akkor ez a te filmed, de ha ki nem állhatod a fizimiskáját, akkor kerüld el az egészet jó messzire.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!