Mielőtt nekiláttam összerakni a cikket, pár percre elmorfondíroztam magamban. Azon gondolkodtam, hogy volt-e valaha olyan film, amiből ha Hollywood megcsinálta a saját verzióját, akkor az jobban sikerült, mint az eredeti alkotás. Sorozat ugyan beugrott (méghozzá a közelmúltból leginkább a Szégyentelenek), de mozifilm… egy árva darab se (na jó, talán az Oscar, de az is főleg a szinkron minősége miatt).
Hogy miért érzik feltétlen szükségét annak, hogy hozzányúljanak valamihez, ami úgy volt jó (és sikeres) ahogy volt, azt őszintén szólva nem értem. Na persze értem, odaát is ki akarnak hasítani egy szeletet a tortából, és általában már a névvel el lehet érni egy jóleső hasznot, de ezenfelül miért… azt nem tudom. Tartok tőle, hogy ennyi éppen elég ahhoz, hogy a földbe döngöljenek legendás filmeket. (nem fogok ujjal mutogatni, de Engedj be!, Szemekbe zárt titkok…)
Az Életrevalók című 2011-es dramedy a maga nemében egy tökéletes alkotás. Egy olyan film, ami elgondolkodtat, megnevettet, megkönnyeztet – egy szó, mint száz, egy igazi érzelmi hullámvasút, amihez kellett a francia filmek utánozhatatlan bája és François Cluzet valamint Omar Sy feledhetetlen alakítása. Egy hibátlan egész, amibe nincsenek felesleges másodpercek és amiből nem maradt ki az ég világon semmi. Az elejétől a végéig gyönyörű.
Sajnos mindössze öt évet kellett várni arra, hogy az Életrevalókat is elérje a remake láz – elkészül belőle az amerikai verzió (a francia-amerikai átültetés amúgy is mindig nagy siker, gondoljunk csak az Amerikai taxi, vagy a Reszkess Amerika! élményeinkre), de ez még a jobbik hír. A fekete leves csak most következik.
Nagy valószínűséggel Simon Curtis fogja rendezni (Hölgy aranyban), ez még emészthető, a forgatókönyvet Paul Feig írja (A kém, Szellemirtók -2016-), ebből már gondolom kezditek sejteni, hogy milyen hangulatra számíthatunk és akkor jöhet a slusszpoén a két főszereplő pedig Bryan Cranston (oké) és Kevin Hart lesz.
Nem jellemző, hogy valamit előre temetnénk, de ez a felállás így ebben a formában minimum méltatlannak tűnik az Életrevalók eredetijéhez képest és nagyon úgy tűnik, hogy az amerikai változat egyben amerikai hangulatot is jelent majd. Hogy ez a gárda hogyan fogja megoldani, hogy egyensúlyban maradjon a komédia és a dráma, arra nagyon kíváncsiak vagyunk.
Neked mi a véleményed? Kellenek ezek a remakek? Volt olyan remake, amit jobban szerettél, mint az eredetit?
[fb_button]
Inkább ne jöjjön…
Valószínűleg cupcake országban nem értették az eredeti verziót, ezért készül a gyagya változata.
Borzalom…
Azért készítik el Amerikában is, mert öntelt b*zi az egész és azt hiszik hogy, az övék mindenben jobb. Nekem az amerikai filmekkel nincs bajom, szeretem őket, de az utánzásokat ki nem állhatom. Szerintem Kevin Hart nem lesz nagy dráma színész inkább vígjáték.
Kivéve ha azt hiszi valaki, hogy az anyázás az vélemény. 🙂 (bár lehet meglepő, nagyon ritka a troll, százból egy hozzászólás írója nem tudja kb, hogy nem otthon van)
Annak ellenére, hogy imádom Bryan Cranstont mint színészt, szerintem a legnagyobb idiótaság hozzányúlni az Életrevalókhoz. Ezt nem tudják az amerikaiak megcsinálni. Nem értenek az ilyen filmekhez. PONT.
Miert kell hozza nyulni ahhoz ami ugy jo ahogy van ?! mindenbol penzt szeretnenek csinalni az amcsik , inkabb bele sem nezek 🙂
Egyszer egy TV műsorban feszegették pont ezt a témát, hogy miért kell az Amerikaiaknak újra leforgatni világsikerű filmeket még akkor is ha a remake sokkal rosszabb lesz, mint az eredeti. A válasz pofon egyszerű volt. Az Amerikaiak borzalmasan nacionalisták és be se mennek olyan filmekre amelyeket nem amerikai színészek alakítják. Ezeket a filmeket az amerikaiaknak csinálják és nem a világnak.
:DDDDDDDDDDDDDD
amikor más a magyar, mind az eredeti cím, akkor mindig érdemes inkább az eredetire hivatkozni. hiszen az erdeti cím “Intouchables” érinthetetleneket jelent és aki ismeri a filmet, az tudja, hogy a két szereplő viszonyát tökéletesen írja le.