A 2018-as Venom a maga módján üdítő kivételt jelentett a szuperhősfilmek kavalkádjában, ám a folytatás már meglehetősen vérszegényre sikeredett. A nagy kérdés, hogy vajon a trilógia záródarabja helyrehozza-e a renomét. Venom: Az utolsó menet kritika.
a kritika alapvetően spoilermentes
A Marvel és a Sony újabb szimbiótás kalandja, a Venom: Az utolsó menet, Tom Hardy Eddie Brock karakterének zárófejezete. Az eddigi részek – érthető módon – meglehetősen vegyes kritikákat kaptak, a rajongók mégis kitartottak a franchise mellett, ezt a bevételi számokból is jól le lehetett szűrni.
Ugyanakkor előzetesen egyáltalán nem volt biztos, hogy ez a trilógiazáró film felül tud-e emelkedni a korábbi részek hiányosságain, és valóban méltó búcsút tud-e venni a népszerű antihőstől.
A történet? Csak a szokásos.
A film cselekménye tovább bonyolítja Eddie Brock és Venom kapcsolatát, miközben egy új fenyegetés bukkan fel: Knull, a szimbióták ősi ura. Knull egy Thanos-kaliberű gonosz, akinek motivációi és céljai megrendítik Eddie és Venom törékeny szövetségét. A karakter megjelenése előrevetíti az eseményeket, de sajnos nem minden szál fut ki olyan epikus módon, ahogyan azt várnánk. Knull felbukkanása ugyan izgalmas alapot adhatna a filmnek, de a megvalósítás néha elnagyolt.
A történet másik fő szála Eddie és Venom közti belső konfliktus, amely tovább fokozza a személyes drámát. A dinamikájuk a film legerősebb eleme: Hardy és Venom közti kémiát már a korábbi részekben is sokan dicsérték, és itt is ez viszi előre a filmet. Azonban sokszor érezni, hogy a cselekmény elaprózódik, és nem mindig tudja tartani az érdeklődést.
Még mindig ez a legerősebb a Venomban: karakterek és színészi játék
Tom Hardy továbbra is remek Eddie Brock szerepében. Egyértelmű, hogy élvezi a szerepet, és a karakter töredezett pszichéjét hitelesen hozza. Venomként pedig egyfajta komikus megkönnyebbülést is biztosít, ami a sötétebb tónusok közepette frissítően hat. Különösen az önironikus jelenetek működnek jól, és Hardy játéka ebben is brillírozik.
Az új szereplők közül Knull, akit Chiwetel Ejiofor alakít, viszonylag erős belépőt kap, de sajnos a karakter nem kap elég mélységet. Ejiofor próbálkozik, de a forgatókönyv korlátai miatt nem tudja teljesen kibontakoztatni a figurát. Ez különösen fájó egy olyan kaliberű színész esetében, aki képes lenne ennél sokkal többre is. Juno Temple karaktere, aki Eddie oldalán segít felvenni a harcot Knullal szemben, szintén érdekes, de kevés játékidőt kap ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen.
Rendezés és látványvilág
Kelly Marcel rendezése vegyes képet fest. Egyértelműen próbált új életet lehelni a sorozatba, és néhány jelenet valóban izgalmasra és látványosra sikerült. Az akciójelenetek, különösen a végső összecsapás Knullal, vizuálisan lenyűgözőek. A CGI-technikák sokat fejlődtek a korábbi részek óta, és a szimbióták mozgása is életszerűbb lett.
Ugyanakkor a film néha túlságosan is épít a látványra, miközben a történetvezetés és a karakterfejlődés háttérbe szorul. Az akciójelenetek olykor elnyújtottak, és nem mindig tudják fenntartani a feszültséget. Marcel jó rendezői érzékkel nyúl a humorhoz és a karakterek közti interakciókhoz, de amikor a filmnek nagyobbat kellene ütni, ott nem mindig sikerül.
Hangulat és zene
A Venom: Az utolsó menet egyfajta kettős hangulatot teremt. Egyrészt ott van a sötétebb, komorabb atmoszféra, amit Knull megjelenése hoz magával. Másrészt viszont a film sokszor elkalandozik a komikusabb, könnyedebb irányba, ami néha elidegeníti a nézőt a komolyabb témáktól. A két hangvétel közti egyensúly néha megtörik, ami a film ritmusának rovására megy.
A zene viszont illeszkedik a film hangulatához. A zenei aláfestés segít felerősíteni az akciójelenetek intenzitását, de ugyanúgy képes visszaadni a drámaibb pillanatok súlyát is. A film vége felé felcsendülő zenei motívumok jól előrevetítik a lezárás érzelmi csúcspontját.
Összegzés
A Venom: Az utolsó menet egy ambiciózus, de helyenként nehézkes lezárása a Venom-trilógiának. A film legnagyobb erőssége továbbra is Tom Hardy és a Venom karakter közti dinamika, amely most is szórakoztató, de a cselekmény és a karakterfejlődés sokszor elmarad a várttól. Knull karaktere ugyan nagyszerű gonosz lehetne, de a forgatókönyv nem ad neki elég lehetőséget, hogy valóban kiteljesedjen.
A látványos akciójelenetek és a humoros betétek viszont fenntartják a nézők figyelmét, még ha a történet nem is mindig koherens. Aki szerette az előző két részt, valószínűleg ebben is megtalálja a szórakozást, de nem biztos, hogy ez a film lesz az, ami meggyőzi a szkeptikusokat.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!