Rettegésre fel: a legjobb horrorfilmek

Néha bizony jól esik egy kis borzongás, erre pedig egy zsigerekig ható horrorfilmnél nincs jobb recept.




Talán nincs még egy olyan műfaja a filmeknek (a vígjátékokat leszámítva), ahol annyi középszerű és gyenge alkotás jutna egy-egy emlékezetesre, mint a horrorfilmek esetében.

Most, hogy elérkezett az évnek ez a halloweeni időszaka, a borongós, korán sötétedő napokkal, elméláztam a horrorfilmeken, s arra jutottam, hogy ez a tökéletes időpont arra, hogy összeszedjem, jobban mondva veletek, kedves olvasóim, veletek együtt összeszedjük a legjobb horrorfilmeket egy hatalmas csokorba.
horror zsánert egyszerre nagyon könnyű és irtó nehéz körbe írni, én most maradok a Wikipédiás megoldásnál – mert bizonyára felmerül majd észrevételként, hogy hát az a film az nem is horror, hanem thriller -, szóval minden olyan mozi, aminek a középpontjában a félelem áll, ami után nem szívesen mész le a pincébe egyedül sötétben
azok most nevezhetőek erre a listára.
Én sok órányi agyalást követően ismét összeszedtem a kedvenceimet és az általam legjobbnak gondoltakat, de ahogy az összes kibeszélőnél, most is vallom, hogy egy fecske még icipici nyarat sem képes csinálni, hisz ez csak az én toplistám. Szóval akárcsak minden esetben,
most is arra kérlek benneteket, hogy majd az utolsó oldalon, a cikk végére érve, hozzászólásban írjátok meg a ti kedvenceiteket, így együtt pedig össze tudunk rakni egy olyan listát, amiből nagyon sokáig lehet szemezgetni.
Nyugodtan ajánljatok sorozatokat is – én most a magam részéről csak a filmekre szorítkoztam, mert így sem egyszerű kigyomlálni a gyengébbeket és csak a legjobbakat meghagyni – , és természetesen régi alkotások is jöhetnek nyugodtan.
Ennyi lenne a bevezető, nem is húzom tovább, essünk neki, Spooktoberre fel, jöhet némi borzongás és rettegés.

Rémálom az Elm utcában (1984)

Huh srácok, tuti, hogy kapok hideget-meleget a cikk miatt, de a horror műfaj az szerintem ilyen. Rengeteg minden meghatározza, hogy valaki épp melyik filmektől csinálja (vagy csinálta) össze magát. Szerintem elsősorban az első élmények számítanak sokat, illetve hát nálam legalábbis így volt.

A Rémálom az Elm utcában az egyik legkorábbi horrorélményem, mai szemmel nézve gyámhivatali közbelépés szintű módon fiatalon láttam, nem akarok hazudni, de ide a rozsdás bökőt, hogy még egy számjegyű volt az életkorom. Ennélfogva meglehetősen erős hatással volt rám, és akkor még finoman fogalmazok.

Azóta persze eltelt minimum 25 év, szóval ma már azért nem azzal a szemmel nézek rá, ám még mindig az egyik, ha nem a legjobb horrornak tartom.

Nem, nem a technikai megvalósítása miatt, noha sok belekötnivalóm most sincs.

Wes Craven klasszikusa egészen más miatt zseniális (legalábbis szerintem).

Az alapötlete az, ami igazán naggyá teszi.

Amíg ébren vagy, nem eshet bajod. Amíg kibírod, addig biztonságban vagy. Ám ha elalszol… akkor odaát Freddy vár rád. És odaát ő az úr.

Főcím, stáblista, jó éjszakát, szép álmokat. Hát melyik kistini tud ezután akár egy szemhunyásnyit is aludni? Én nem, az biztos.

Parafaktor: 9/10. Itt szoktam rá a koffeinre, csak aludni ne kelljen.




Az egyik kedvencemmel kezdtem, a többivel folytatom. Tarts velem a második oldalon is!

Ez még korántsem a vége, vár a 2. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!

 

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .