Pumpedék – itt a 2. évad

Alig öt hónap. Mindössze ennyi idő röppent el játszi könnyedséggel, mióta a Pumpedék első évada berobbant a magyar televíziózás szürke egére. S akkoriban még egész másképp néztünk erre a ‘sorozatra’, nem láttunk bele a mélységeibe, az általa oly megfontoltan adagolt társadalomkritikába. Hibáztunk. Elismerjük.

Fél csillagot adni – szinte megbocsáthatatlan hiba. De most kiköszörüljük a csorbát. Hisz még fél év sem telt el, de már nyakunkon a második évad. Kérdem én alázatos tisztelettel: mi ez, ha nem világraszóló siker?

Komolyra fordítva a szót: az előző hónapok (sőt, ha jobban belegondolunk és végigpörgetjük magunkban a kereskedelmi televíziók sikeres műsorait, akkor tulajdonképpen inkább hosszú évekről, évtizedről beszélhetnénk) bebizonyították, hogy erre a műsorra igenis szükség van. Szó nincs itt arról, hogy ‘ez kell a hülyéknek’, meg ‘ez a színvonal’ és hasonló magasztos gondolatok, egész egyszerűen szeretünk belesni mások hétköznapjaiba.

Legyen az egy Éjjel nappal Budapest, vagy épp a Pumpedék.

Szörnyű? Igen. Elborzasztó? Igen. Minden jóérzésű embernek elveszi a kedvét, hogy utódot nemzzen-e világra? Naná. De egyben szórakoztató is.

Gabóék pont ott folytatják, ahol a történetszál félbeszakadt. Beköszöntött a forró nyár, az izom már magától barnul, a kis csipetcsapatot pedig várja a Balaton Sound, aminek ennél jobb (rosszabb) reklám nem is kell. Persze hőseink és öregszenek (igaz, csak heteket), őket is utolérik a felnőtt problémák, a valódi párkapcsolati gondok.

Áginak új lovagja van, egy igazi régi vágású úr, Gabó pedig Somával felelősségteljes munkát készülnek vállalni. De kedvenc párosunk nem, vagy csak nagyon nehezen képes elszakadni egymástól, a különlétet pedig szemmel láthatóan a fiú viseli nehezebben.

De fel a fejjel – nincs baj. Főleg, amíg az ember mellett ott van a legjobb barátja, Soma, aki mindig tud mondani egy-két jó tanácsot. Úgy mint:

nem akarok tanácsolni… de azt tanácsolom neked…. hogy azt tegyed, amit érzel.

Igen, hát…igen. Bár nem ma kezdtem, még mindig el szoktam gondolkodni, hogy vajon egy ilyen műsor esetében mennyi a rögtönzött (spontán, előre nem megírt, szereplőkre bízott) jelenet és mennyi van előre lepapírozva. Az emberiség érdekében nagyon remélem, hogy az előbbi szám nagyjából a nullához konvergál, mert ha ebből bármi is szívből jön, az baj.

Szerencsére a szerkesztők is poénabbra veszik már a dolgot: időnként a segítségünkre siet egy ‘tesó’ számláló (profibbaknak ajánlom a ‘Tesó vagy a b**meg hangzik el többször az epizódban?’ játékot), az események pedig ezúttal már több embert mozgatnak, pörgősebbek.

Nem akarom lelőni a poént, de Ági terhes lesz a kövi részben, úgyhogy jöhet a kitől van a gyerek csiki-csuki. Ennyit tudok mondani, kérem kapcsojja ki: Pumpedék mit sem változtak. Épp ugyanaz a szerethető, elborzasztó bagázs, akik tavasszal voltak, belül jólelkű, kívülről rothadó fiatalok.

De hát ez kell a népnek. Ja, nem, épp erről beszéltem. Szóval: még mindig ugyanaz a bűnös élvezet, amiről nem beszélünk a munkahelyen és amit akkor nézünk meg, amikor mindenki lelépett otthonról.

[fb_button]