Mellékhatás (2020-) – 3. rész

A harmadik résszel folytatódott a Mellékhatás, s bár kitartó vagyok – pláne a hazai gyártású anyagokkal – a lelkesedésem azért meredeken zuhan. 

Persze ez még korántsem jelenti azt, hogy ne rázhatná meg magát a széria és ível majd nem várt magasságokba, de így a harmadik etap után most már végérvényesen azt érzem, hogy pontosan az lesz ebből, amit két héttel ezelőtt az első 20 perc megnézése után tippeltem.

Egy teljesen átlagos, az unalomig ismert koncepcióra épülő, felejthető sorozat.

Ha esetleg velem tartottatok múlt héten, akkor a Mellékhatás 2. részének a kibeszélőjében írtam, hogy ha adnátok 2 napot, akkor előállnék pár verzióval, amiből az egyik tuti bejönne, mondjuk elsőre úgy indulnék neki, hogy Anna lesz a béranya.

Jó, hát bevallom egy picit csaltam, mert a sorozatokhoz szokott szem számára (mily gyönyörű alliteráció) teljesen egyértelmű volt, hogy persze hogy ő lesz, az azonban nem, hogy ilyen kínlódva fogunk eljutni a pillanatig, hogy a doki végre odaálljon és felajánlja a lánynak a lehetőséget: megszülheted valaki más gyerekét egy rahedli pénzért.

Mert hát… amit nem tudsz megoldani pénzzel… azt oldd meg sok pénzzel. (vagy fenyegesd meg az illetőt, hogy bebetonozod a családját. Az is működhet).

Szóval a helyzet az, hogy a harmadik részben, hát úgy….azaz… nos….nem történik az ég világon semmi. De tényleg.

Elindulunk onnan, hogy a Ludmann belebukik a béranya vadászatba, így hát rátestálja a feladatot Dr. Zolira (mert megteheti ugye), aki bepróbálkozik – egy alapos fórumozgatás után, hát mit nem tud a modern technika – két csajnál is, hogy ugyan illegálkodjanak már egy kicsit, de az elsőről kiderül, hogy hobbinyúl egy elég ehes férjjel, a második csaj meg simán csak átveri meg egy kicsit lehúzza, úgyhogy pont kapóra jön, hogy Anna tök ki van akadva, meg kell neki a lóvé, meg jelenetet rendez, mert hát az ügyvéd az kurvadrága, meg egyébként is, úgyhogy eljött az idő, ezaz Zolidoki, keverd magad még nagyobb szarba, mert hát mi sem logikusabb, mint beleveszni a saját kamuzásaidba és lapátolni a fejedre a fekáliát.

Az, hogy érdemben alig halad előre a sztori, az még részemről megbocsátható, de az nem, hogy ahogy a konfliktushelyzetet – folyamatosan – megteremtik a készítők. Most komolyan, nincs épeszű ember, pláne egy sikeres fiatal orvos, aki egy ilyen helyzetben ennyire retardált módon reagálna és döntene. Sorozatosan.

Szóval érted: nyilván te is Zsoltnak falaznál, meg eljátszanád, hogy a rendőrök javában nyomoznak, kihallgatnak, miközben be se jutottál a zsarukhoz, mert a bejáratnál befenyítettek. Nem mondanád el a feleségednek (!!) meg a kórházigazgató, befolyásos apósodnak, hogy srácok, az a helyzet, hogy. Találjunk ki valamit.

Nem. Te nekiállsz kamuzni, mert hát különben már vége lenne az első évadnak. Szóval ez dühítő. Nagyon. Egy jó sorozatnak nincs szüksége arra, hogy mesterségesen generált feszültség vigye tovább az amúgy is döcögő fonalat.

Egy jó sorozatnak erre nincs szüksége. Mondjuk a Mellékhatás az eddigiek alapján nem egy jó sorozat.

De még mindig azt mondom, hogy meglátjuk. Ez még “csak” három rész, ebből még akár valami jó is kisülhet, de ahhoz gyökeresen lendíteni kellene a történéseken és nem egy helyben topogva kellene ácsorogni. És Isten bocsássa meg nekem, de Adorjáni Bálint – bár rendkívül szimpatikus, szívesen megnézném másban – nagyon mű ebben a karakterben. Még mindig.
[fb_button]