Mit ér az élet egy jó nevetés nélkül? – íme a valaha készült legjobb vígjátékok -számomra-

Az elmúlt… hát nem is tudom hány éve írok már, de rengeteg… szóval ebben a rengeteg évben, mióta nem csak nézem a filmeket, de írok is róluk, megszámlálhatatlanul elmondtam és leírtam már a tömör álláspontomat a vígjátékokat illetően.




Engedjetek meg egy villámgyors személyes kitérőt – aminek nincs más célja, minthogy egy kicsit átérezzétek, hogy számomra ez a műfaj miért is annyira fontos és mitől a szívem csücske -.

Szóval nekem nagyon szerencsés gyerekkorom volt, mert egy olyan családba csöppentem bele, ahol az én apám utánozhatatlan humorérzékkel volt megáldva.

Ez nem csak számtalan vidám (azaz sírva röhögős) pillanatot okozott, de azt is jelentette, hogy a vígjátékok voltak a mi kis közös világunk. Olyannyira, hogy mind a mai napig zokszó nélkül el tudunk úgy tölteni egész délutánokat egymás társaságában, hogy a társalgásunk jórészt filmidézetekből áll, és egy-egy ilyen alkalommal nem fordul elő, hogy egy aranyköpést kétszer is felhasználnánk.

És ahhoz, hogy ez így alakuljon, pont jókor születtem meg azt hiszem.

A nyolcvanas évek végére, amikor már értelmezhető volt számomra egy film, a vígjátékok elérték a csúcspontot – persze ezt akkor még nem tudtuk. Na jó, persze, hogy tudtuk, csak nem sejtettük.

Ti majd tuti másképpen gondoljátok, legalábbis sokan, de ami engem illet, én már évtizedben mérhető ideje siratom a műfajt: nincsenek már intelligens vígjátékok és a miértre csak tippjeim vannak, igazi válaszom sajnos nincs.

Viszont az örök nagy kedvenceim azok…hát….nevükből adódóan örökre itt maradnak velem és most úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy csokorba szedjem nektek – vagy sokkal inkább veletek, mert a cikksorozat eddigi bejegyzésinél is nagyon aktívak voltatok, amit ezúton is nagyon köszönök, kérlek most se tegyetek másképp:

majd az utolsó oldalon hozzászólásban írjátok meg, hogy nektek melyik vígjátékok/komédiák a kedvenceitek

így aztán összeáll egy olyan lista, amiből jó sokáig lehet szemezgetni.

Na de véget vetek a bevezetésnek, vágjunk bele a lecsóba, nézzük, hogy szerintem – számomra mik a legjobb vígjátékok (evör)

Top Secret (1984)

A hidegháborús Elvis-paródia, ami Nick Rivers-ből…. akarom mondani Val Kilmerből igazi sztárt faragott. Mármint számomra.

Mert a Top Secret még úgy is a kedvenceim elején tanyázik, hogy az a Kilmer a főszereplő, akit amúgy nagyon nem csípek.

De itt brillírozik a pökhendi amerikai szerepében, a duplacukor némi Jimmel pedig itt még igazán elemében volt. Egyik geg követi a másikat, röpködnek a fricskák, sőt, a film még saját magának is görbe tükröt tart nem egyszer, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy a röhögés közepette elhagytuk a műkutyakakát.

A visszafelé leforgatott könyves jelenet pedig mind a mai napig simán ámulatba ejt.

No, e hosszúra nyúlt bevezető után vágjunk bele abba a lecsóba, de kőkeményen, irány a második oldal és jöjjenek a jobbnál jobb komédiák! Tartsatok velem!




Ez még korántsem a vége, vár a 2. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!

 

2
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
ZopetoBlackyi1 Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Blackyi1
Vendég
Blackyi1

“legjobb vigjátékok”? karácsonykor 🙂 Hát a reszkessetek “minden évben leadott” betörök!!! 🙂

Zopeto
Vendég
Zopeto

Jöttünk, láttunk, visszamennénk (Jean Reno). Azért zseniális mert senki sem hülyéskedik benne, de már most röhögök rajta hogy eszembe jutott. Dutyidili hasonlóan zseniális (a rövid jelenet amikor a rendőrparancsnoknak elfogy a türelme és személyesen hallgatja ki őket az egyik legjobb. “Akkor maga látta!! Nem, én vak vagyok.” – ez megy vagy két percig, aztán a csávó teljesen kikészül.