Legyünk őszinték: melyikünk ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen jó lenne utazni az időben?
Visszamenni és újra élni egy felemelő pillanatot, találkozni olyan emberekkel, akikkel már nem lehet, esetleg beavatkozni az idő sodrába és megváltoztatni a történéseket, hogy valahogy máshogy alakuljon az élet…
Vagy épp ellenkezőleg: hagyni a múltat megtörténtnek, s ellátogatni a jövőbe. Megnézni, hogy miként alakul a világ sorsa 10-100, netán ezer év múlva. Hogy tényleg a repülő autóké a jövő, hogy a technológiai fejlődés végül elhozza az örök békét és nyugalmat a bolygónkra, vagy ennek a gyökeres ellentéte valósul meg és mondjuk egy klímaválság a Mad Max vízionálta utókort hozza el a homo sapiensek számára.
Netán hagynánk az egészet a csudába és csak a saját jólétünk izgatna minket, és átadnánk a múlt heti önmagunknak az eheti lottószámokat?
Végtelen lehetőségek, és hát ki ne játszott volna el ezerszer a gondolattal?
Így van ezzel Hollywood is, nem véletlenül az egyik legkedveltebb téma évtizedek óta az időutazás, ami filmek és sorozatok tucatjainak adta az alapjait, vagy épp csavart egyet a történetükön.
Amilyen szerteágazó azonban maga az időutazásban rejlő lehetőség(ek száma), olyan nehéz jól megfogni és vászonra vinni. Egyfelől a tudományos alapokkal nagyon sokan tisztában vannak, – azt hiszem ha az időutazással kapcsolatos paradoxont említem, akkor az sokaknak ismerősen cseng -, így annyival nem lehet elintézni a témát, hogy visszamegyünk és megöljük Hitlert. Ennél jóval rafináltabb és átgondoltabb forgatókönyvekre van szükség.
De persze más megoldást is lehet választani. Hagyni a tudományt és az érzelmek húrjain pengetni: erre is találunk nem egy remek példát.
Az idő, a jövő, de talán leginkább a múlt bebarangolása egy varázslatos téma. Számtalan remek alkotással, amikből most elhoztam az én kedvenceimet – és higgyétek el, nagyon sokat kellett agyalnom, hogy mi az aminek mindenképpen helye van, és mi az, ami sajnos nem férhet fel a toplistámra -.
Ahogy az összes kibeszélőnél, úgy itt is sokkal fontosabb a ti véleményetek, mint az enyém. Ha a végére értetek a cikknek, írjátok meg hozzászólásban, hogy nektek melyik időutazós film(ek) a kedvenceitek. Állítsunk össze együtt egy lehengerlő listát, amiből jó sokáig lehet szemezgetni.
Na de nem is ragozom tovább, vessük bele magunkat az idő örvényébe, lássuk, hogy mik – szerintem! – a legjobb időutazós mozik.
Idiocracy (2006)
Avagy a hülyék paradicsoma, vagy másképpen szólva: a film, ami vígjátéknak indult, hogy aztán másfél évtizeddel később már dokumentumfilmként tekintsünk rá.
Őszinte leszek: nem különösebben vagyok oda Luke-ért, s emlékeim szerint a film sem nagyon mozgatott meg anno amikor először láttam még 2007 tájékán. Ma már egészen más szemmel nézek rá, és persze mondogathatom, hogy egy blőd túlzás… de egyre kevésbé hangzok meggyőzően még magam számára is.
Elkeserítő, de talán még lenne visszaút. Más kérdés, hogy ezt az emberek nem igazán akarják.
Hogy az időutazásnak végül is nincs is túl nagy jelentősége ebben a filmben? Nos ebben lehet, hogy igazatok van, mert bár nem eköré épül a téma, mégiscsak központi szerepe van, hisz a korántsem rózsás jövőbe látogatunk el, ahol az átlagos IQ valahol 50 környékén tanyázik és egy – napjainkban – középszerű fickó már a legnagyobb elmének számít. Hogy végül tényleg efelé a jövő felé tartunk? Majd kiderül, de a tudomány nem kimondottan cáfolja a dolgot.
Tekintettel arra, hogy egyre inkább vélek felfedezni valami kétségbeejtően hihetőt az Idiocracy forgatókönyvében, úgy gondolom, hogy bérelt helyének kell lennie a listámon – noha mint filmet még mindig nem tartom túl sokra, és véletlenül sem jutna eszembe túl sűrűn elővenni. Ez ilyen keserédes eleme a listámnak, mentségemre szóljon azonban, hogy több ilyen nem lesz.
A második oldaltól ugyanis nem csak számomra fontos, de önmagukban is zseniális filmek következnek, amiket bármikor képes vagyok előszedni és újra átélni.
Tartsatok hát velem és folytassuk a nagy időutazást a következő oldalon.
Ez még korántsem a vége, vár a 2. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
12:01 Nagy klasszikus, de sokan nem ismerik, mert TV fim nem mozi. 🙂
Szerintem már ma is többé-kevésbé az Idiokrácia korát éljük.
Magát a filmet csak ajánlani tudom!
Ha lehetne kötelezővé tenném ennek a filmnek a megnézését egy osztályfőnöki óra keretében minden 7 osztályos gyereknek ! Akkor talán felébrednének még időben ! Esetleg még visszafordítható lenne ami felé rohan a világ!!!!
Hát…végülis a fideszre is sokan szavaztak. Trumpra is. Szóval durván realisztikus.
Again My Life koreai sorozat.