Hát igen, ha Stephen King nevét halljuk, akkor a meghatódástól könnyezés az egyik utolsó, amire asszociálunk. Pedig….
Halálsoron
Pedig 1999-ben elkészült az egyik, ha nem a legjobb King adaptáció, a mesteri Frank Darabont tolmácsolásában.
Persze a világért sem kisebbíteném King érdemeit, de úgy hiszem, hogy annak, hogy végül a The Green Mile ekkora siker és kultfilm lett, annak csak apróbb szeletéért felelős a horror nagymester és a legfőbb ok Darabont, de főképp a színészgárda.
Nem tudom, hogy mennyire szükséges boncolgatni a filmet, azt hiszem, hogy aki látta, annak örökre beleivódott Michael Clarke Duncan játéka az agyába és a végkifejlet… nos…
a szívszaggató jelző a minimum amivel illethetem.
Emellett persze mind Tom Hanks, mind a többiek is dicséretre méltók, de azt hiszem zokszó nélkül állíthatom, hogy messze ez volt Duncan pályájának a csúcsa (aki immáron 8 éve nincs velünk sajnos)
Mondanám, hogy ha eddig nem láttad, akkor azon nyomban pótold… de tényleg van itt köztetek olyan, aki még esetleg nem látta? Ha igen, akkor egy nagyon nagy élménnyel lesz gazdagabb.
Zokogás faktor: 8/10. Miért mindig a jók járnak pórul?
Tökéletes világ
Hölgyeim és uraim: fiatalkorom egyik legmeghatározóbb élménye következik, egy film, ami után napokig gondolkodtam (úgy nagyjából 10 évesen) és amit azóta legalább ötször újranéztem már, és bizony minden egyes alkalommal megkönnyeztem. Egy szökött fegyenc és a “túsza” története ez, amint átszelik Amerikát, miközben hajtóvadászat folyik ellenük. Ketten, vállvetve robognak az elkerülhetetlen végkifejlet felé… és Costner úgy tudta vászonra vinni a bűnözőt, hogy még így sem tudunk nem drukkolni neki.
Egy tökéletes világban persze nem egy ilyen lezárást kapott volna Clint Eastwood (egyik legjobb) mozija, de mi, felnőttek már régóta tudjuk: a világra sok mindent lehet mondani, lehet rá jelzőket aggatni, de a tökéletes… nos az messze áll a valóságtól.
Bátran le merem írni: Butch Haynes megformálása Kevin Costner élete alakítása. Mellette persze hatalmas dicséret illeti T.J. Lowther-t is, aki 6 évesen lejátszotta a felnőtteket a vászonról, de legnagyobb főhajtás annak a John Lee Hancock-nak jár, akinek a történet kipattant a fejéből, no és persze annak a Clint Eastwoodnak, aki mindezt tető alá hozta.
Az elmúlt években, amikor ismerősök kérdezgettek, hogy mit nézzenek, mert semmi ötletük, akkor sokszor ajánlottam a Tökéletes világot és meglepődve vettem észre, hogy méltatlanul kevesen ismerik.
Szóval ezúttal – a Halálsoronnal ellentétben – nem érzem feleslegesnek az ajánlást: ha esetleg neked is kimaradt a Perfect World, akkor pótold. Igaz, hogy megszaggatja a lelked, de kiváló film, ami megéri a “szenvedést”.
Ez még korántsem a vége, vár a 4. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!