Scarlett Johansson nyolcadszor – és jó eséllyel utoljára – visszatért Natasha Romanoffként.
Amikor egy film különösképp hányattatott sorssal és jócskán késve érkezik meg a mozikba, akkor az a legtöbb esetben nem kimondottan jó ómen. Tulajdonképpen csak a Brad Pitt féle Z világháború jut eszembe szabályt erősítő kivételként, mert az is elég gyengének tűnt látatlanban, ám végül egy kellemes kis mozi kerekedett ki belőle.
Szóval a helyzet az, hogy én csípem Scarlett-et, és a Fekete Özvegy lazaságát is, de… nem is tudom hogyan kellene ezt diplomatikusan leírnom… szóval nem tartozik a kedvenc Bosszúállóim közé, és nem feltétlen akarom leírni, hogy azért nem, mert egyszerűen felesleges… de kénytelen vagyok.
Ettől függetlenül nem zavart egy pillanatig sem, de a jelenléte számomra abszolút súlytalan (biztos emlékeztek a poénra az Agymenőkből, hogy Indiana Jones teljesen felesleges volt a Frigyládában, mert nélküle is ugyanaz történt volna elejétől a végéig…. nos Natasha esetében is ugyanezt érzem). S mint ilyen – számomra – súlytalan karakter, az eredetfilmje, vagy ha úgy jobban tetszik: a saját filmje sem az a Marvel moz, amit körömrágva és kéztördelve vártam.
Persze-persze a sok elejtett félmondat miatt ki ne lenne kíváncsi rá, hogy akkor most egész pontosan mi is történt Budapesten… de nagyjából ennyi. Elvárások és várakozások nélküli mozi volt ez nekem, és az, hogy nem kellett teljesítenie, még akár jól is elsülhetett volna.
Az első negyedóra után pedig le mertem volna fogadni, hogy így is lesz. Mert a Marvel mozik legjobb nyitánya volt ez kérem, vitának is sok helye nincs. Az arcom mosolyra fakadt: itt bizony egy óriási pozitív csalódás van készülőben.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Ezt követően ugyanis eleinte egy lassú hanyatlás indult el, ami aztán az első háromnegyed órát követően zuhanórepülésbe csapott át. A Fekete Özvegy ugyanis képes volt arra, amire talán egyedül a Marvel Kapitány volt a stúdió berkein belül: semmilyen aspektusában nem állja meg a helyét.
Látszik, hogy valahol ezt – amolyan Wolverine-es – lezáró drámának szánták, amihez Natasha múltja nyilván remek táptalaj lehetett volna, ám a forgatókönyvírók ezúttal önkéntesek lehettek, mert amit összeraktak az egész egyszerűen arcpirítóan csapnivaló.
Hogy mit értek ez alatt? Nos lévén spoilermentesen szeretnék írni, reflektálnék a többi Marvel mozira.
Ugye egyik film sem a pengeélesre csiszolt forgatókönyv miatt lett akkora siker, amekkora. Viszont van egy egyedi bája ezeknek a filmeknek: a hangulat, a látványos akciójelenteket, a csipkelődő dialógusok, és a – többnyire – működő humor.
Na most ezek közül a Fekete Özvegyben egyedül a hangulat van meg – az is csak az első fél órában. A párbeszédek… kínosak. Tényleg. Én nem tudom, hogy ez hogy jött össze, de ennyire rossz, kínos mondatokat talán akkor se sikerülne a karakterek szájába adnom, ha direkt ez lenne a célom. A humor dettó: bár Nat és Yelena közt működik a tesó-tusa, minden más esetben elhasal a sziporka.
Ennél azonban sokkal fájóbb, hogy Nat drámai múltjával semmit sem kezdtek. Érthetetlen. Épp úgy, ahogy az is, hogy tálcán kaptak egy remek “főgonoszt”, akit azzal a lendülettel a sarokba vágtak, hogy kapjunk egy két dimenziós papírfigurát helyette. Szomorú.
Végül de nem utolsósorban pedig… az akciójelenetek is megmosolyogtatók – már amennyiben egyáltalán találkozunk ilyennel.
Én tegnap láttam a moziban. Szerintem jó volt, inkább az akciójelenetekre éreztem úgy hogy túl lett tolva, főleg a végén a nagy robbantás után, Az picit halálos iramban szintűen megmosolyogtató volt. A történetet tekintve, nem volt ez rossz, bár én is azt hittem hogy a sokszor emlegetett Budapestes Sólyomszemes történetet viszik filmre, de úgy tűnik ott az volt a cél hogy maradjon meg egy ködbe veszett legendának. Legrosszabb és leginkább túlhypeolt Marvel filmnek inkább a Fekete Párducot mondanám, az ötlet szegény mirorr-match főgonosszal…. Kiszámítható egy film volt, itt jobban éreztem az izgalmat, még ha nem is lesz az a 10x… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Láttam moziban és kifelé jövet a pénztárhoz mentem…Szerettem volna vissza kérni a jegy árát , mert akkorát csalódtam. A pénztáros nevetett, majd aszt mondta : ha tehetném , vissza is adnám !
Teljesen jó lett, apszolute nem értek egyet a kritikával.
A red guardian fénykorát pedig remélem látni fogjuk egyszer sorozatban.
Megtekintettem, és a kritikákkal részben egyet is érthetnék, hiszen tényleg többet, vagy talán csak mást vártunk, de a mai filmgyártás fostengeréből szerintem még bőven kiemelkedik. Marvel viszonylatban tényleg messze van a legerősebb filmektől, de az első 2 Thor, és az első Amerika kapitány filmeknél még mindig jobb, márpedig azokat is újra tudom nézni néha, ha nincs más. A lebutított főgonoszok pedig az MCU védjegyévé válnak lassan, ezen ennyi film után nagyon nem ér meglepődni, képregényrajongóként értékelni kell, hogy egyáltalán nagyvászonra kerülnek.
Kifejezetten jó volt!
A bevitt rágcsát bontatlanul hoztam ki, annyira lekötött végig!
Jót mosolyogtam a kritikán!
De hát nem véletlen nézem meg a kiválasztott filmeket a kritika elolvasása előtt!
A fekete özvegy MCU-ban való létezésének egyetlen oka, hogy a fél világ meg szeretné dugni Scarlett Johansson-t. A karakter, bár szegény színésznő mindent megtett és kihozta belőle, amit lehetett, egyszerűen szánalmas.
Azt, hogy mi is történt Budapesten talán a folytatásban megtudhatjuk, mivel az első Bosszúállók filmben utalnak rá először, ez a film pedig elég messze van attól időben.