Battlefield 1 – They Shall Not Pass – játékteszt

Nemrégiben beszámoltam arról, hogy a Battlefield 1 első DLC-je milyen tartalmakkal fogja bővíteni a játékot. A cikket itt olvashatjátok el. Prémiumosoknak az early access miatt már március 14-én elérhetővé vált a They Shall Not Pass, így nem tehettem mást én sem, meló után fénysebességre kapcsoltam, letölt, telepít és irány ki a harcmezőre.




Az első benyomásom az volt, hogy az EA-től megszokott módon ezek megint mindent a DLC-re tartogattak. A pályák gyönyörűek, és tudatosan felépítettek, valamint az egész valami olyan hangulatot teremt, ami miatt én sem bírtam ki, hogy az audiovizuális orgazmus hatása alatt tátott szájjal az ágyon ülve, karakteremmel ne sprinteljek előre francia bajtársaimmal egyenesen a golyózáporba.

De miért mondom azt, hogy az EA már megint a DLC-k tartalmára hagyta a lényeget? Kezdjük azzal, hogy most kapjuk meg a francia hadsereget és frontot, holott köztudott, hogy a háborúban őket sokkal több veszteség sújtotta, mint például az alapjátékban is elérhető amerikaiakat, akik csak a háború utolsó egy évében szálltak be a buliba. Persze amerikai a játék, szóval ezért nem lehet őket hibáztatni. Az viszont biztos, hogy az eddigi visszajelzéseket felhasználva végre tudatos módon alkottak pályákat, valamint új játékmódot is, ugyanis ezek hangulata sokkal jobban áthozza a világháború borzalmait, mint az előzőek.

Van azonban ami még fontosabb: csapatmunkára ösztönzi a játékosokat.

Az új pályák egy-két helyen annyira beszűkülnek, hogy a katonák kénytelenek ugyanazt azt útvonalat használni a közlekedéshez, így volt például lehetséges az is, hogy egy offenzíva alkalmával egy körülbelül húszfős brigád együttes előretörésének képe fogadott. Így persze mindjárt könnyebb egymás támogatása, segítése, felszedése, stb.

A pályák

Az új mapok körülbelül megfelelnek az előzőekben közzétett leírásoknak, szóval az ígért dolgokat megkaptuk. Örömmel konstatáltam, hogy számomra ezek a pályák sokkal jobban hozzák a világháborús hangulatot. Sok a roncs, törmelék, szögesdrót, barikád, rengeteg a labirintusszerűen elrendezett lövészárok és – holott a képeken a pályák jól néznek ki – hamar bombatölcsérekkel teli sártenger lesz belőlük, így a pipacsos pálya vadregényes szépsége sem tart sokáig. A grafika továbbra is gyönyörű, megálltam megnézni kívülről az új tankot és láttam, ahogy a lánctalpak felverik a sarat a jármű oldalára.
battlefield-1-soissons_originalAz előbb már írtam, hogy a tudatos felépítés miatt itt-ott szűkek a pályák, szóval lehet tömegesen harcolni, de ami még jobban érezteti az első világháborús hangulatot, az az a tény, hogy most már megéri a lövészárkokban közlekedni. Az új pályákon Operation játékmódot játszva hirtelen az az érzésem támadt, hogy a játékosoknak talán túl sok robbanóanyag áll rendelkezésükre. Tíz halálból maximum három-négy golyó általi. Azonban ez az arány könnyen átbillenthető, ha kerülőútvonalon a lövészárkokban közlekedünk, nem pedig abból kijövet próbáljuk levágni az utat, ami gyakorlatilag a biztos halállal egyenlő.

Az új játékmód

A Frontlines nevű új játékmód ugyebár ötvözi a Conquest és a Rush feadatait. Három köztes pont közül kell mindig egyet támadni a két oldalnak, ha valaki elfoglalja, akkor a következőt, így tolódik a frontvonal ide-oda addig, amíg az egyik csapat el nem foglalja mindhármat, mert ekkor lehetősége nyílik az ellenség két telegráfjának kiiktatására. Ezzel annyi a probléma csak, hogy a telegráfok elpusztításához a támadó csapatnak mindössze 40 közös élet áll rendelkezésére, ha nem sikerül, akkor az offenzíva visszavertnek számít és kezdődhet a frontvonal tologatása elölről.

Első játékomba sikerült úgy bejelentkeznem, hogy csapatom pont tíz másodpercre volt a győzelemtől, így az ennek megfelelő kódexet meg is kaptam azonnal. Másodjára viszont ugyanez a játékmód 50 (!) perces volt (sőt azóta már egy 101 perces körön is túl vagyok). Ha suli vagy meló előtt szeretnél még lenyomni egy kör BF-et, semmiképp ne ezt a játékmódot válaszd, mert nagy eséllyel elkésel majd! Véleményem szerint az egyik nagy gondja az, hogy távol vannak a pontok egymástól, így ha csapatod kínkeservesen elfoglalja az egyiket, akkor mire odaér a másikhoz, az egyébként abból az irányból támadó ellenfél azt könnyedén megszállja, és már ugrik is vissza a frontvonal az imént elfoglaltra, hogy csináljátok megint. Persze ez elkerülhető lenne, ha mindenki egyszerre futna előrenyomulásnál, nem pedig a már megszerzett támaszpont körül ténferegne a csapat fele.

A bevédett és éppen foglalás alatt lévő támaszpontokat viszont minden irányból érdemes védeni, ugyanis a taktikailag inkompetens játékosok egyetlen stratégiája a hátba, oldalba kerülés.

A másik nagy hibája a játékmódnak, hogy amikor megnyílik valamelyik csapat bázisa az ellenfél számára, akkor a telegráfok felrobbantására a 40 élet nagyon kevés, tekintve, hogy a játékosok fele azt se tudja, mit kell csinálni. Ezen remélhetőleg javítani fognak, ahogy az Operation játékmódban is tették, hiszen kezdetben a támadó csapat csak 150 emberrel gazdálkodhatott, de ezt a játékosok nyomására felemelték később 250-re.
battlefield-1-rupture_originalEgyszóval: A játékmód kritikus lényege, hogy amikor frontvonal-tolódás alkalmával az offenzívát jelző sípszó megszólal, mindenkinek egyszerre kellene futnia a halálba támadnia!

Fegyverek és járművek

Az új járművek közül csak az új tankban sikerült ülnöm, ami számomra nem bizonyult sokkal másabbnak, mint az eddigi heavy tank. Annyi különbséget vettem észre, hogy kevesebb férőhelyes és a géppuskák nagyobb kaliberűek. A sérülékenységéről nincs tapasztalatom. Az új behemoth-nak is csak a pusztítását volt szerencsém megtapasztani kívülállóként, elsőre nem tűnik rossznak, viszont méretben kisebb az általam vártnál.

A új kézifegyverekből minden class-nak jutott és számomra pozitív meglepetésként volt, hogy megszerzésük feltételhez kötött. Ölj ezzel ennyit, ölj azzal annyit, szedj fel valamennyi embert és csak akkor kapod meg. Ez tetszett.


Összességében tehát a They Shall Not Pass elhozta azt, amit ígért, baromi jó hangulatot teremt és talán kicsit élethűbbé kovácsolta a játékmenetet is a játékosok tömegként való harcolásra és lövészárkokban való közlekedésre kényszerítésével, így véleményem szerint aki sokat játszik a Battlefield 1-el és már kicsit unja a pályákat, mindenképp fektessen be a prémiumba. Kicsit persze hozzá kell szokni, meg kell ismerni a pályákat és az új fegyvereket, a játékosoknak pedig nem árt felfogni az új játékmód lényegét. Emlékeztetőül: Ha sípszót hallasz, futás előre!

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .